Tisztelt Miniszter Asszony!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégeink!
Gróf Széchenyi Istvánról köztudott, hogy fiatalon gyakran ment nyugat-európai tanulmányutakra. Csak Angliában ötször fordult meg, összesen 16 hónapot töltött a szigetországban. Figyelte a parlament működését, látogatta a társasági eseményeket. Tanulmányozta a bankokat, a katonai létesítményeket, az egyesületeket, a színházakat, a lótenyésztést és a hidak építését. Érdekelték az új a gépek, a legmodernebbnek számító technikai fejlesztések és eljárások.
Első angliai útja során az akkor 24 éves Széchenyi naplójába saját kíváncsiságával kapcsolatban írta: „Az is furcsa, hogy egy huszárkapitány nemcsak a gépészektől, hanem még azok segédeitől is naponta három elméleti és gyakorlati leckeórát vesz, és reggel faolajtól, este Rasumofsky-víztől csepeg…”
Sajnos, nem tudom, mi fán terem a Rasumofsky-víz. De enélkül is ki lehet találni, hogy a faolajjal együtt történő említése mit jelent. Azt, hogy az ifjú Széchenyi szeretett közel menni ahhoz, amit meg akart érteni. Az időt, az energiát – és a ruházatot – sem sajnálta a tanulásra.
Tisztelt Ösztöndíjasok!
Önök azzal érdemelték ki a Stipendium Peregrinum program támogatását, hogy már eddig is rendelkeztek azzal a kíváncsisággal, azzal a szorgalommal, azzal a tehetséggel és azzal a megismerési vággyal, amivel egy efféle útra egyáltalán érdemes elindulni. Eddigi teljesítményük, kimagasló eredményeik alapján nyerték el a lehetőséget, hogy a következő időszakban a világ neves felsőoktatási intézményeiben tanuljanak. Ezért már most minden tiszteletet megérdemelnek.
A következő hónapokban közelről tanulmányozhatják mindazt, ami leginkább érdekli Önöket a tudomány világából. Amit ehhez a szellemi önerőhöz mi, a közösség hozzátehetünk, az nemcsak a szurkolás, hanem a háttér, az anyagi biztonság, amiről Miniszter Asszony is elég részletesen beszélt. Az álmok megvalósításáért szövetkezik most egyén és közösség.
Útravalóul ezért, kérem, fogadjanak még egy Széchenyiénél is régebbi történetet. A 17. század derekán − 1658-ban − Jénában egy fiatalembert a filozófia magiszterévé avattak. A jeles esemény alkalmából tanárai és diáktársai versgyűjteménnyel kedveskedtek neki. Ez a kis könyvecske ma is megvan, olvasható.
A benne oldalakon át sorjázó verses jókívánságok, emléksorok többsége az oktatás nyelvén, latinul íródott. Vagy németül, esetleg franciául. Mégis akadt három renitens szerző. Ők a többiek számára „marslakónyelven” fogalmazták meg költeményüket. Magyarul.
A friss magiszter ugyanis magyar volt: bizonyos Günther András, Erdély szülötte. Akkortájt a protestantizmus fellegváraiban számos magyar diák megfordult. Patrónusaik, gyülekezeteik küldték őket európai tanulmányútra. András barátunk sem volt egyedül, a kiváló hírnek örvendő Jénai Egyetemen mindig akadt néhány honfitársa.
Az egyikük, egy kolozsvári születésű fiatalember ezekkel a sorokkal köszöntötte barátját az ünnepi kötetben:
„Ó, kedves Bölcsesség! Te érted szokott menni
Sok messze országban, ki tudós akar lenni,
Te érted bujdosik sok jámbor ember fia,
Hogy egykor lehessen hazának tanítója.”
Kedves Ösztöndíjasok!
Az immáron 363 esztendős kötet szerzői az ünnepeltet nem a külhonba indulás, hanem a hazatérés előtt köszöntötték. Mégis, ez a négy sorocska – a maga régies nyelvezetével is – mintha csak a mai napra íródott volna. Mert minden benne van, ami egy tanulmányútban igazán fontos. A vágyott, „kedves” bölcsességtől a diákot visszaváró hazáig, a tanulástól a tanításig.
Az Önök történelmi elődei ugyanúgy tanulni mentek Európa vezető egyetemeire, amiként most Önök készülnek hasonló útra Svájcba, Hollandiába, az Egyesült Államokba, Dániába, Belgiumba, Franciaországba, Portugáliába és az Egyesült Királyságba. A régiek ugyanolyan kíváncsiak voltak, mint most Önök.
De munkájuk végeztével sosem csak a diplomájukat hozták haza. Hanem a késztetést is, hogy használjanak azzal, amit láttak, hallottak, megszereztek. Bízom benne, hogy amikor most útnak induló ösztöndíjasaink hazatérnek, nekik – Önöknek – is lesz mesélni-, mondani-, tanítanivalója.
Szerencsés kihajózást, jó szelet, céljuk elérését, Covid-mentes napokat, végül pedig biztos hazatérést kívánok mindannyiuknak.