Tisztelt Honfitársaim!
A mai napon emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni és fejet hajtani…
Felidézni a nácizmus áldozatává lett cigány származású honfitársaink emlékét és soha el nem feledhető tragédiáját.
Azért gyűltünk össze, hogy az auschwitzi haláltáborba deportált cigányok kíméletlen megsemmisítésének 70. évfordulóján közösen ítéljük el a 2. világháborús népirtások aljas kiagyalóit, sem Istent, sem embert nem tisztelő kegyetlen végrehajtóit.
Azért gyűltünk össze, hogy közösen utasítsuk el a faji megkülönböztetés minden formáját, minden megnyilvánulását.
Azért gyűltünk össze, hogy közösen mondjuk ki, okultunk az európai történelem és saját történelmünk egyik legfájdalmasabb leckéjéből.
Azért gyűltünk össze, hogy a mai napon közösen tegyük nyilvánvalóvá, hogy amikor a cigány holokauszt áldozataira emlékezünk, nemcsak a megszomorítottak, megalázottak, meghurcoltak és tömegesen elpusztítottak emlékének adózunk. Nemcsak a kísérleteknek alávetett, majd halálba küldött gyermekeknek, nemcsak azoknak a roma családoknak, akiket örökre szétszakított a náci haláltáborok pokla, nemcsak a meggyilkolt, vagy örök életükre megnyomorított édesanyáknak és édesapáknak. De önmagunknak is tartozunk ezzel.
És az utánunk jövő nemzedékek tagjainak is tudniuk kell, hogy akiket a hitleri nemzetiszocializmus embertelen ideológiája nevében kiközösítettek, elhurcoltak és lágerekbe zártak, akiket megkínoztak, halálra gyötörtek vagy halálra éheztettek, akiket kivégeztek, vagy a haláltáborok gázkamráiba tereltek, mind ugyanolyan emberek voltak, mint mi, akik ma itt összegyűltünk.
Tisztelt Megemlékezők!
Mindenkinek tudnia kell, hogy azokban a vészterhes időkben bárki áldozatul válhatott. Bárki, akinek a náci eszme alapján nem volt megfelelő a származása, nem volt megfelelő a vallása, nem volt megfelelő a politikai hovatartozása. Bárki, akinek nem volt megfelelő a nácikhoz és a nyilasokhoz való viszonyulása.
A történelem megtanított minket arra, hogy minden diktatúra legelőször a személyes szabadságot és az emberi méltóságot veszi célba. Miként megtanultuk azt is, hogy a szabadságjogok korlátozása, az emberi méltóság semmibevétele, a kollektív bűnösség elvének kimondása és alkalmazása, a történelem leggyilkosabb gyúanyagát képes létrehozni.
A hitleri fajvédelem tébolya nem ismert határokat. Először a polgári szabadságjogokat, így a szavazati jogot és az árjákkal való házasodás jogát vonták meg, majd néhány év múlva megszületett a zsidókra és a cigányokra kimondott halálos ítélet is. Ők voltak az első kiszemelt áldozatai az árja élettér megteremtésének. Ipari méreteket öltő kíméletlen megsemmisítésükre a Harmadik Birodalom halálgyárak egész sorát hozta létre Európában.
A népirtásokért viselt felelősség azonban nem egyedül a hitleri Németországé. Súlyos és elévülhetetlen felelősség terheli az európai országok náci kollaboránsait is.
Ki kell mondanunk, hogy a magyar zsidók és a hazai cigányság tragikus meghurcoltatásában a magyar állam számos képviselője, megannyi cinkos propagandistája, ezernyi náci szellemiségű tisztségviselője, csendőre és nyilas-különítményese is tevékenyen részt vett.
Bár az elkülönítés és deportálás megindítása alapvetően a hitleri Harmadik Birodalom követelése volt, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Magyarországon mindezt magyar emberek hajtották végre. Az áldozatok emléke előtt fejet hajtva ki kell mondanunk, hogy az akkori magyar államnak súlyos felelőssége van abban, hogy ez megtörténhetett hazánkban. Ki kell mondanunk, hogy a hazánk német megszállását követő tragédia az akkori magyar államnak is szégyene.
