Főtitkár Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntőm elején egy kis időutazásra hívom Önöket. A helyszín marad Budapest. Csak időben repülünk vissza 122 évet.
1893-ban egy februári napon a város különböző pontjain, egymástól távoli szobákban arasznyi fadobozkák pihentek. A készülékekre szerelt hallgatókagylókból egyszer csak megszólalt egy kissé recsegő hang. A hang üdvözölte Budapest lakosságát, és bemutatkozott: ő a telefonhírmondó.
Attól a naptól fogva a rádió vezetékes őse a nap 12 órájában híreket közvetített, óránként mindig frissítve azokat. Indulásának pillanatában az új találmánynak mindössze 25 előfizetője akadt. A szám egy esztendő múltán már hétszáz, újabb év múlva ötezer. A bemondónak igaza lett: a telefonhírmondó azon a napon elindult „győzedelmes útjára”. Innen, Magyarországról.
A dicsőség egy magyar feltaláló mérnököt illeti. Edison barátját és üzlettársát, az első telefonközpontok építőjét: Puskás Tivadart.
Tisztelt Konferencia! Tisztelt Vendégek!
Puskás Tivadar nem az első és nem is az utolsó azon magyarok tekintélyes sorában, akik az ipari forradalomtól a digitális korig ötleteikkel, találmányaikkal, felfedezéseikkel megváltoztatták a körülöttük lévő világot.
Bizony magyar észjárásra és találékonyságra volt szükség a golyóstoll (Bíró László), a kénmentes gyufa (Irinyi János), a szódavíz (Jedlik Ányos), a hologram (Gábor Dénes) vagy a számítógépes memória (Neumann János) létrehozásához. Magyar kezek dolgoztak az első Ford T-modellen (Galamb József). Magyar elme tette személyessé kapcsolatunkat a számítógéppel, és adott nekünk könnyen alkalmazható szövegszerkesztőt (Charles Simonyi). Magyar tervezőt tisztel a világ a rakétatechnológia atyjaként (Kármán Tódor).
Ezek vagyunk mi: egy kíváncsi nemzet. Tele ambícióval és az ötletek megvalósításához szükséges elszántsággal. Puskás Tivadar és társai újító szellemének méltó örökösei vannak ma is.
„Hisszük, hogy az ötletek megosztása jobbá teszi a világot”. Ez a mondat már nem a távoli múltból szól hozzánk, hanem Árvai Pétertől, a világ 190 országában jelenlévő és – 60 millió felhasználóval büszkélkedő – Prezi alapítójától származik. A mondat így folytatódik: „…minden megoldás ott kezdődik, hogy valakinek le kell ülnie, át kell gondolnia egy ötletet, és megpróbálnia elmagyaráznia másoknak”.
A 150 éves múlttal bíró Nemzetközi Távközlési Egyesület egy nagyon erős versenyben tudott a közös felelősség, az ötletadás és a szabályozás fóruma lenni a távközlésben. Magyarország büszke rá, hogy a kezdetektől részese ennek a párbeszédnek. Hiszen a telekommunikáció az első távírók óta mindig a tudásátadás eszköze volt. Azé a tudásátadásé, ami napjainkra az információk megosztása révén hihetetlen mértékben felgyorsult.
Emlékezzünk csak az Intelt alapító Gordon E. Moore szavaira, aki 1965-ben a fejlődés ütemét látva azt mondta, hogy a chipekre telepíthető alkatrészek száma 18 hónaponként megduplázódhat. A számítástechnikai ipar szereplői évről évre igazolják, hogy Moore a jövőbe látott.
És nemcsak a számítógépeink fejlődtek ilyen ütemben, vele a telekommunikáció is alaposan rálépett a gázpedálra az elmúlt fél évszázad során. Egy mai okostelefon százezerszer gyorsabban továbbít adatot, mint ahogy az Apolló 11 kommunikált a földi irányítóközponttal 1969-ben.
A hatékony telekommunikáció növeli lehetőségeinket, nyitottságunkat, szabadságunkat és biztonságunkat. Talán mondanom sem kell, mit jelent 20-25 perc nyereség egy szökőár előtt, amikor tíz- és százezreket kell evakuálni. A bécsi ENSZ-központban már működik a globális jelzőrendszer, amely meg akarja nyerni azt a 20-25 percet. És vele sokak életét.
