De ha csak néhány példát ragadunk is ki a végeláthatatlan sorból, azt látjuk, hogy köztük van Teleki Blanka, aki a 19. században úttörő szerepet vállalt a nők tanuláshoz való jogainak kiszélesítésében. Köztük van Vörösmarty Mihály, Szózatunk költője is, és ott találjuk Erkel Ferencet, akinek kilenc testvére volt, s akinek nemzeti operairodalmunk megszületését köszönhetjük. Köztük van Tamási Áron, akinek nem kevesebb, mint tíz testvére volt, s aki nagyszerű művei mellett azzal az örökérvényű mondattal is megajándékozott minket, hogy „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Márai Sándor, Szentágothai János ugyanúgy nagy család sarja volt, mint Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva. Mádl Ferenc, néhai köztársasági elnökünk is egy olyan nagycsalád szülötte, ahol hatan voltak testvérek.
Nem utolsónak, csupán a sor végére hagytam Széchenyi Istvánt, aki egy hatgyermekes család sarjaként többek között azt üzente nekünk, hogy „egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”.
Kedves Nagycsaládosok!
Szívből gratulálok Önöknek ahhoz a munkához, amit a családi értékek védelméért tettek az elmúlt 25 évben.
Kívánom, hogy az elkövetkező negyedszázad még népesebb családdá tegye a Nagycsaládosok Országos Szövetségét. Kívánok Önöknek sikert, boldogságot, kívánom, hogy a jól végzett munka öröme kísérje életüket és tevékenységüket. És kívánom, hogy nemzedékről nemzedékre segítsék átadni, életben tartani, megújítani a tudást: egynek minden nehéz, sokaknak csakugyan semmi sem lehetetlen.
