„Sok pimasz bolond itt hemzseg,
Csupa nagy dologgal henceg,
Az akar lenni, ami nem,
S azt hiszi, hogy vak minden szem…”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy ember valamikor a 15. század vége felé nekiállt rímekbe szedni az emberi természet megannyi formáját. Megénekelni a hiúságot, a lustaságot, a hiszékenységet, a hálátlanságot.
Sebastian Brant – mert így hívták a költőt – alapos munkát végzett. Bolondok hajója című szatírája virtuózan szellemesnek bizonyult. Méltán volt népszerű a maga korában. Rengetegen idézték – az imént ezt tettem én is.
A mű megélt jó pár kiadást és fordítást az elmúlt századok során. Erre a kiállításra is jutott belőle egy igen régi, Budapesten őrzött példány. Nem véletlenül.
Hieronymus Bosch képein is jó néhány bolond hemzseg.
Szarvasfejű ördög.
Békalábú ember.
Kutyafüles madár.
No meg démon, boszorkány és repülő hal.
Akad itt bőséggel nézni- és gondolkodnivaló.
Mintha Bosch azt szeretné, hogy ne legyen „vak minden szem”. Hogy nézői nagyon is lássanak: zavarba ejtő rejtvényeket, igéző titkokat, elborzasztó bűnöket. És emberi gyarlóságot minden mennyiségben.
Bosch jól ismerte az emberi jellemet. Tudta, hogy az ember „pimasz bolond”. És tudta azt is, hogy az ember életét megkeserítő ördög, a rosszra vivő lélek tényleg olyan, mint a neve. „Diabolos”, vagyis „szétdobáló”.
Bosch pazar, érzékletes tablót készít, akárcsak költő kortársa. Nemcsak a bolondokról, hanem az emberi gyengeség következményeiről: a szétdobált, összekuszált életről. A zűrzavarról, amit a földlakó bűneinek, rossz hajlamainak, gyarlóságának, kéjsóvár, hatalomittas, fösvény, képmutató természetének következtében önmagának okoz.
Bosch világa többszörösen ferde tükör. Hol ijesztő, hol erősen ironikus ötletességgel, fantáziadús szellemmel és mély, vallásos áhítattal tele. Szent történetek hétköznapi jelenetekkel – és olykor épp fordítva: hétköznapiak hitbéli utalással.
Bosch nem tudhatta a tudatalattiról mindazt, amit mi tudunk. Nem olvasott se Jungot, se Freudot. A szürrealitás fogalmával se találkozhatott. Azt se tudhatta, hogy olyanok vélik majd elődüknek, akikkel sem szellemi, sem lelki rokonságot nem vállalt volna.
Okkal hihette azonban, hogy képei legjavát, a magánmegrendelésre készülteket, csak néhány tucatnyian fogják majd látni.
Ez cseppet sem zavarta azonban abban, hogy amit fontosnak gondolt, azt a legnagyobb részletességgel, igényességgel, magas technikai színvonalon és következetes szemlélettel valósítsa meg. Annyi bonyolult utalással, ami számunkra minden részletében megfejthetetlen. De talán már a kortársainak is az volt.
A 21. század nézőjére, több mint 500 év távlatából is elemi erővel hat ez a képi tobzódás. Időtlensége azt jelenti, hogy a kortársainak adott képi rejtvényeken ma is törhetjük a fejünket.
Egy kutatónak bosszantó lehet a bizonyosság hiánya, de valójában mégiscsak nagyszerű, hogy Bosch élete és életműve annyira titokzatosan egyedi.
Sosem tudhatunk meg róla mindent. De végül is beleláthatunk – bármit. Egy része mindig megfejthetetlen marad, és beszédtémát ad újabb nemzedékeknek. Meghagyja a kétséget, a vitát, a teret az értelmezésnek. Látni és kérdezni tanít, hogy elkerüljön minket a bolondok „vaksága”. Hogy legyen szemünk a világ szépségeire és fonákságaira, az árnyalatokra és a többrétűségre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hogy a művészet történetének kik a legnagyobbjai és melyek a maradandó életművek, azt az idő dönti el. És a nézők ragaszkodása.
Bosch művészete minden próbát kiállt, elismerése minden korszakot túlélt. Egyszerre ősi és örökké kortárs. Európai és egyben világörökség.
Csekély számú fennmaradt alkotása előtt évente milliók tolonganak a világ legrangosabb múzeumaiban.
Bosch zseni. Ahogy Leonardo da Vinci, Botticelli, Rembrandt, Caravaggio, Monet, Cezanne, Van Gogh.
Fantasztikus élmény, hogy mindannyiuk műveivel találkozhattunk az elmúlt évek során itt, a Szépművészeti Múzeum nagyszabású, lenyűgöző tárlatain. Mert hiába a nagy felbontású, a felület repedéseibe behatoló képtechnika, a legjobb mégis a személyes találkozás.
Legyünk hát hálásak a Szépművészetinek (főigazgatójának, kurátorainak, munkatársainak), hogy a legjobb mesterek világraszóló művein gyakorolhatjuk a belelátás, a mögélátás művészetét.
Hölgyeim és Uraim!
Az utóbbi fél évszázad talán legnagyobb szabású Hieronymus Bosch-kiállítása nyílik meg most Budapesten.
A többi között Párizsból, Bostonból, Madridból, Berlinből, Frankfurtból és Rotterdamból érkeztek eredeti remekművek. Őket egészítik ki a csatlakozó kortársak, a mester műhelyéből kikerült alkotások, a megértést segítő illusztrációk, grafikák és nívós másolatok.
A fennmaradt életműnek csaknem a fele, tíz saját kezű Bosch-kép került fel a falakra.
Keresztelő Szent János a pusztában, Szent János evangélista Patmosz szigetén.
A gyermek Jézus anyja ölében, vagy Szent Kristóf vállán.
A felnőtt Názáreti Pilátus előtt.
De feltűnik a Bolondok hajója is.
Nemcsak az idézett versben, hanem Bosch azonos című olajképén is.
Arra senkit sem biztatok, hogy akárcsak képletesen a fedélzetére lépjen… De arra igen, hogy biztonságos távolságból rácsodálkozva, kíváncsian töprengve élvezze ezt a különlegesnek ígérkező utazást.
Ahogy a tárlat címe ígéri: menny és pokol között.