Elnök Urak, tisztelt Emlékezők!
Amikor múltunkra emlékezünk, a saját jövőnknek üzenünk. Szavaink a ma élőkhöz és a holnap nemzedékeihez szólnak.
Embertársainkhoz, akik arra születtek, hogy megértésre, megbecsülésre és szeretetre találjanak. Mindazokhoz, akik arra születtek, hogy emberhez méltó életet élhessenek.
Csakhogy aki nem ismeri civilizációnk sötét erőinek természetét, aki nem ismeri a háborúk és a haláltáborok poklát, az könnyen kérdezheti: miért lenne olyan nagy vágy az emberhez méltó élet reménye? Hát nem ez volna a lehető legtermészetesebb?
Itt állva nehéz szívvel kell kimondanunk: NEM AZ. Nem az, és sosem lesz azzá, ha nem teszünk meg mindent az emberi méltóság feltétlen tiszteletéért.
Az élet tiszteletéért.
A történelem arra int minket, hogy elég csak néhány lépést hátrálnunk, elég csak néhány óvatlan engedmény tennünk a 20. század embertelen diktatúráit életre hívó erőknek, és az a múlt, amelyet soha nem feledhetünk el, a jövőnkké válhat.
És ha ma bárki is túlzónak gondolná ezt a kijelentést, ha volnának ilyenek a mai Európában, azt javaslom, tegyenek fel önmaguknak egyetlen kérdést. Egyetlen kérdést, amely így szól: vajon szüleink és nagyszüleink nemzedéke úgy vágott-e neki az életnek, hogy az ő idejükben megtörténhet majd az, ami itt történt, Mauthausenben, Európa szívében?
A mai napon ezért nem elég kimondanunk, hogy erre a felfoghatatlan és megbocsáthatatlan bűnre, a nácizmus aljasságára és kíméletlenségére nincs felmentés. Nincs, és nem is lehet magyarázat. Mint ahogy nem elég kimondanunk: semmilyen közösséget nem vállalunk a népirtókkal, a diktatúrák szellemiségével.
A mai napon többre van szükség. Egymás felé kell fordulnunk.
Minden gyermekes szülőnek, minden leendő édesanyának, édesapának, és minden jóra való, álmait valóra váltani akaró európai polgárnak. Mindenkinek, aki az életet, minden ember életét megismételhetetlen csodának, adománynak, értéknek tekinti.
Itt állva a mauthauseni táborrendszer központjában, lélekben forduljunk egymás felé, és tegyünk erős fogadalmat. Fogadalmat, hogy soha nem tesszük lehetővé azoknak az aljas eszméknek a térnyerését, amelyek ártatlan milliók halálát okozva véres és megbocsáthatatlan tévútra vitték Európát.
Újra meg újra meg kell fogadnunk ezt, mint ahogy erkölcsi kötelességünk az is, hogy ennek fontosságát az utánunk jövőkkel is a 2×2 bizonyosságával sikerüljön megértetnünk.
Tisztelt Emlékezők!
A náci ideológia jelentette tévút végállomásait a mauthausenihez hasonló koncentrációs táborok jelentik.
Ez a táborrendszer, amelyben több mint 200 ezer európai polgár raboskodott nyomorúságos, kíméletlen körülmények között, a hitleri Európa egyik szimbóluma. A kirekesztés, a terror, a kiszolgáltatottság és megaláztatás szomorú szimbóluma. Egész Európának örök figyelmeztetést jelentő emlékhelye.
