„Nincs vesztegetni való időnk. A Földet édenkertként kaptuk a Teremtőtől. A jövő generációknak ne vad pusztaságként adjuk tovább”
Elnök Úr!
Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Országgyűlés!
Ferenc pápa figyelmeztetett így idén júniusban, amikor a legnagyobb olajvállalatok vezetőivel tanácskozott. Hogy a pápai intés ugyancsak időszerű, arról a mögöttünk hagyott nyáron is meggyőződhettünk. Melegrekordok, hőhullámok, erdőtüzek, súlyos aszálykárok Európa számos országában, Kaliforniában, Ausztráliában. Pusztító árvizek Észak- és Dél-Karolinában, Laoszban, Vietnamban, Kínában. A tudomány képviselői pedig újabb és újabb kutatási eredményekkel teszik nyilvánvalóvá, hogy azt az egyensúlyi állapotot, ami a bolygót az elmúlt 10.000 évben jellemezte 60 év alatt sikerült kibillenteni.
Tudjuk, hogy a Föld történetében melegebb és hidegebb időszakok váltották egymást, de az emberi tevékenység következtében ma hússzor olyan gyors ütemű felmelegedés zajlik, mint a Föld története során korábban bármikor. Ezért aztán egyre többen teszik fel a kérdést, hogyan mentsük meg a bolygót.
De a helyes kérdés – megítélésem szerint – így hangzik:
Hogyan mentsük meg az emberi civilizációt? Hogyan kerüljük el a mindannyiunkra fenyegető veszélyt jelentő klímakatasztrófát? Hogyan kerüljük el azt a helyzetet, ami egyszer már megtörtént bolygónk történetében?
Igaz, három millió évvel ezelőtt. Akkor a mostaninál három fokkal volt melegebb a földfelszín hőmérséklete. A legóvatosabb becslések szerint pedig 9 méterrel magasabb a tengerek vízszintje. Képzeljék el, mindez hány száz millió ember lakóhelyét, életét veszélyeztetné, ha ismét bekövetkezne! Márpedig ha azon az úton megyünk tovább, amin az elmúlt 150 évben – különösen az elmúlt 60 évben – jártunk, akkor ennek az évszázadnak a végére – mindössze 80 év múlva – bekövetkezik az a helyzet, amiből már nincs visszaút.
Miután a veszély nagy, időnk vészesen fogy, felelősségünk pedig az idő előrehaladtával egyre nő, fontosnak tartottam, hogy harmadszor is szót kérjek itt, az Országgyűlésben. Önök most egy olyan javaslat vitáját kezdik meg, ami parlamenti ciklusokon és nemzedékeken átívelő kérdéseket érint. Nincs jobb- vagy baloldali, nincs kormánypárti vagy ellenzéki klímaváltozás. Ha van olyan kérdés, amelyről közös – ne féljünk a szótól – nemzeti álláspontot kell kialakítani, akkor a most vitára bocsátott kérdés biztosan az. A környezeti fenntarthatóság hazánk egyetlen polgárának sem lehet közömbös.
Látva a veszélyt, három évvel ezelőtt Párizsban a világ vezetői megállapodtak,hogy mindent megtesznek azért, hogy a hőmérséklet 2 foknál ne emelkedjen nagyobb mértékben. Az elmúlt három évben azonban nemhogy nem csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, de még jelentősen nőtt is. Ha ezen az úton megyünk tovább, a Föld jelentős részét kietlen pusztasággá tesszük, annak minden drámai, társadalmi, gazdasági, egészségügyi és politikai következményével.
Tisztelt Ház!
Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a Kárpát-medence a klímaváltozás szempontjából Európa egyik legsérülékenyebb területe. Rekordokat döntő árvizekre, hosszú hetekig tartó hőhullámokra számíthatunk a jövőben. Alkalmazkodnunk és védekeznünk kell. Jó okunk van hát egy ambiciózus stratégia megalkotására.
Induló pozíciója Magyarországnak ma még kifejezetten kedvező. Hiszen azon 21 ország közé tartozunk a világban, amelyik 1990 óta úgy tudta növelni a nemzeti össztermékét, hogy közben a szén-dioxid-kibocsátás csökkent. Ha az egy főre eső kibocsátást nézzük, akkor Magyarország az Európai Unióban a hatodik. A németeknek másfélszer, a hollandoknak közel kétszer akkora az egy főre eső kibocsátása, mint a miénk. Az Amerikai Egyesült Államoké pedig három és félszer annyi. Üröm az örömben, hogy az elmúlt két évben sajnos Magyarországon is nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Ambiciózus és következetesen végrehajtott klímastratégiával azonban ezt a vargabetűt kiküszöbölhetjük.
Ehhez folytatni kell a naperőművi kapacitások bővítését. Jó hír, hogy az elmúlt 4 évben Magyarországon ez a teljesítmény minden esztendőben megduplázódott. Jó hír az is, hogy ma már állami támogatás nélkül is lehet (érdemes) ilyen beruházásokat megvalósítani. Ha szén-dioxid-mentessé (pontosabban jórészt szén-dioxid-mentessé) akarjuk tenni energiatermelésünket – márpedig ez elemi feltétel, hiszen a károsanyag-kibocsátás kétharmada ehhez a szektorhoz kötődik –, akkor ma még nem mondhatunk le az atomenergiáról sem. A nap- és atomenergia együttes használata eredményezheti, hogy 2030-ra a magyarországi áramtermelés 90%-a szén-dioxid-mentes legyen. Ha valakinek szemernyi kétsége lenne, akkor tanulmányozza a Nemzetközi Energia Ügynökség jelentését, amely világosan rögzíti: a párizsi célok nem valósíthatóak meg az atomenergia használata nélkül.
Tisztelt Ház!
Eddig arról beszéltem, hogy a klímaváltozás milyen veszélyeket jelent mindannyiunk életére. De ma még lehetőségünk van arra, hogy a szükségből erényt kovácsoljunk. Ha időben alkalmazkodunk, ha módosítjuk fogyasztási szokásainkat, ha kellő alázattal tekintünk természeti környezetünkre, és azt csupán használni, de nem kihasználni akarjuk, ha klímabarát technológiákat alkalmazunk, ha mezőgazdaságunk és iparunk modernizációjánál mindig a föld, a víz és a levegő minőségének megőrzése lesz az elsődleges szempont, akkor biztos, hogy nem a vesztesek oldalára kerülünk.
Ma még reális cél, hogy sikeres klímastratégiával:
környezetünk megóvása, a további gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása, versenyképességünk javítása, ipari – különösen energiaipari – modernizáció és technológiaváltás, javuló életminőség egyidejűleg biztosítható legyen.
