Tisztelt Szlovén Honfitársaink!
Bár a járvány sokáig lehetetlenné tette, hogy ez az ünnep létrejöhessen, most mégis itt vagyunk.
Pahor elnök úrral közösen teszünk hitet amellett, hogy a magyarországi szlovének közösségének sorsa mindkét ország szívügye.
Bízom benne, hogy a jövőben is mindig megmarad közöttünk az az őszinteség, az a nyitottság, amely lehetővé teszi, hogy a magyarországi szlovének e barátság nyertesei lehessenek.
Szeretném közös ünnepünkön megidézni az idén épp 120 esztendeje született Kühár János atyát, aki az együttélés, az örökségben való megmaradás igazi apostola volt. János atya igyekezett nemcsak a maga egyházának, a saját gyülekezetének, hanem az egész hazai szlovén közösségnek is a pásztora lenni. Sok-sok lelki támogatással, szervezéssel, anyanyelvi szentmisékkel, az öreg Remington írógépén készült írásaival segítette a magyarországi szlovéneket nemzeti tudatuk és anyanyelvük megtartásában.
Közel fél évszázadig volt plébános Felsőszölnökön. De szolgálata és hatása messze túlterjedt a templom falain és a település határain. Akkor sem adta fel, amikor az 50-es években öt évre szándékosan messzire helyezték híveitől. János atya imák, versek, bibliai idézetek ezreit fordította és gépelte le magyar és szlovén irodalmi nyelvről arra a helyi szlovén nyelvjárásra, amelyet legjobban értettek a hívők.
És sohasem szűnt meg ezekkel a szavakkal biztatni övéit: „Szlovének voltunk, szlovének vagyunk, szlovének maradunk – és maradjanak azok a gyermekeink is.”
Ezen a szép ünnepen magam sem kívánhatnék jobbat, többet, illőbbet a hazai szlovén közösségnek.
Büszke múltat.
Összetartozást.
Hűséget.
Megmaradást.
Isten éltesse a Magyarországi Szlovének Szövetségét, és valamennyi szlovén honfitársamat.
