Tisztelt ünneplő Közösség!
Keresve sem találhatnánk szebb szimbolikus példát a magyarországi németek identitásának megjelenítésére Koch Valériánál, aki költőként magyarul és németül írta verseit. Különös, hogy ő sosem fordította le saját gondolatait. Egyetlen művét sem ültette át egyik nyelvből a másikba. Számára ugyanis a magyar és a német egyaránt anyanyelv volt! Két nyelv, de egy világ. Egymásba épülő kultúrák, egymáshoz simuló érzések, egymással egyenrangú szavak.
Életművében a magyar nyelv úgy él együtt a némettel, ahogy a legtermészetesebb dolgok tartoznak össze. Ahogy a jobb kéz sem kérdezi meg a baltól, hogy mi dolguk egymással.
A magyarországi németek sok-sok nemzedéke évszázadok óta éli így napjait ebben a hazában. Két kultúra fonódik össze bennük egy identitássá. Ahogy a szász őseire büszke Márai Sándor írta: ez a nemzetség megtalálta „magyar szívét”, „magyarul beszélt és érzett”.
A nyelv mindig nagyon bölcs. Képes a lényeget akár egyetlen szóval, felesleges magyarázatok nélkül kifejezni.
Ungarndeutsche: csak így, egyszerűen. A két érték egy szóban fonódik össze.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm, hogy Önök nemzedékek hosszú sora óta magyarul németek és németként magyarok.
Köszönöm mindazt, amit a mosoni heidebauerek, a soproni poncichterek, a baranyai stiffollerek vagy az erdélyi szászok, a szepesi cipszerek, a Kassához közeli mánták, a bácskai vagy a Budapest környéki svábok adtak, és mindazt, amit a hazai német nemzetiséghez tartozók ma adnak hazánknak, közös kultúránknak, politikai nemzetünknek.
A középkor híres teológus gondolkodója, Eckhart mester szerint: „Die wichtigste Stunde ist immer die Gegenwart.” Vagyis: „A legfontosabb óra mindig a jelen.”
Nem elég tudnunk, hogy Magyarország megannyi temetőjében a gótbetűs feliratok alatt igaz magyarok nyugszanak, akik életük minden dolgos hétköznapján a közös hazát gyarapították.
Nem elég tisztelegnünk a múlt előtt. Mi olyan hazában akarunk élni, ahol az örökséget megbecsülik, a hagyományt folytatják. Ahol velünk van, bennünk dolgozik a sokféle kultúra, a sokféle nemzeti örökség minden egyedisége, habitusa, hite és reménye.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az Önök számára ez az ünnepnap nemcsak a múltat jelenti, hanem a jövőt is.
A fiatalokat, akik folytatják, megújítják a hagyományt, tovább építik a közösség kultúráját, gyarapítják a német–magyar közös örökséget. Arra kérem az idősebb generáció tagjait, támogassák a fiatalok alkotókedvét, tehetségét, szorgalmát. Mert az ő álmaik közös jövőnk reményét jelentik.
Arany Jánost idézve a mai ünnepi alkalommal nem is lehetne szebb kívánságunk, mint hogy valóban „reménnyé váljon az emlékezet.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Maradandó élményt nyújtó szép délutánt kívánok Önöknek és boldog új évet a német nemzetiség minden tagjának.
