Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy a feleségem és magam nevében szeretettel köszöntsem Önöket!
Áttanulmányozva az ide érkezők listáját, azt láthatjuk, hogy orvos és mérnök, kutató és művész, professzor és menedzser, muzeológus és sikeres üzletember, bankár és történész, diplomata és író, újságíró és lelkész érkezett ma a Sándor-palotába a világ négy tájáról, hogy hitet tegyen. Hogy hitet tegyen Magyarország mellett. A névsor imponáló. A szándék, hogy Önök Magyarország barátaiként határozzák meg magukat, megható és önmagában is tiszteletet parancsoló.
Mert mit is jelent a barátság? Hűséget, őszinteséget, önzetlenséget, együvé tartozást és közös értékeket, közös célokat. De jelenti azt is, hogy van kivel megosztani örömöt és bánatot, és van kire számítani, hogyha bajba kerültünk.
A mai találkozóra készülve sokat gondolkodtam azon, hogy mi az, ami összekapcsolja azokat, akik Magyarország barátaiként határozzák meg önmagukat. Egy ország szeretete? Egy kis nép megbecsülése? A magyarság tisztelete? Ez is, az is.
És gondolkodtam azon is, hogy kinek a gondolatait idézhetném fel, kinek a gondolataival kívánhatnék Önöknek sikeres tanácskozást. És hosszas töprengés után Márai Sándornál kötöttem ki. Márai Sándornál, aki azt hiszem, minden olyan országban járt, vagy hosszabb ideig élt is, ahonnan Önök tegnap Magyarországra érkeztek.
Márai Sándor Füveskönyve, amit feltételezem, sokan ismernek Önök közül, szól a barátságról, szerelemről, istenről és a hazaszeretetről.
És némi töprengés után végül is a hazaszeretetre vonatkozó gondolatait választottam Márainak, és hadd ajánljam azok figyelmébe is, akik ugyan magyar felmenőkkel nem rendelkeznek, de akikre mi tiszteletre méltó tiszteletbeli magyarokként tekintünk.
És az idézet: „Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: »Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.« a haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország büszke lehet arra, hogy ilyen barátai vannak. Kívánom, hogy legyen eredményes a mai tanácskozásuk, és legyen sikeres a személyes és a közösségért végzett munkájuk!
Isten hozta Önöket a Sándor-palotában!