Miniszterelnök Úr, Házelnök Úr,
tisztelt Vendégeink!
Mélyen tisztelt Kitüntetett!
Teller Ede egyszer egy interjúban arról beszélt, hogy a 20. században végérvényesen megváltozott az ember viszonya saját világához. A távolság megszűnt, „a világból egy organikus kölcsönható egység lett”. Ahol immáron minden mindennel sok millió ponton összefügg. És mert a kölcsönhatások száma végtelen, Teller Ede úgy látta, hogy a tudomány új harcot vív az élet váratlanságával és változatosságával. Vagyis a véletlennel.
„Amikor ezt véletlennek nevezem – fogalmazott –, akkor nem becsülöm alá.
Mert véletlennek csak azt nevezem, amit (…) érteni szeretnék. A véletlen szó egyszerűen azt jelenti, hogy nem értettük, nem értettem, de nem adtam fel a reményt, hogy többet értsek.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Szent István Rend idei kitüntetettje váltig állítja, hogy a véletlen vezette a tudományos pályára. Az első véletlen voltaképp egy baráti jótanács volt. Az orvosi pályáról elkanyarodó fiatal Szemerédi Endrének valaki – nagy éleslátással – egy másik utat, a matematika–fizika szakot ajánlotta.
A második véletlen pedig az volt, hogy a 70-es évek derekán a Duna-parton sétálva eszébe jutott egy közel 40 éve megválaszolatlan matematikai kérdés megoldásának bizonyítása, levezetése. Erdős Pál és Turán Pál 1936-os rejtvényének megoldása „véletlenül” neki jutott eszébe, Szemerédi Endrének. Aki a nagy elődökhöz felnőve ettől a pillanattól maga is a problémamegoldás mesterévé vált. Aki – Teller Ede szavait idézve – mindig többet akart érteni.
Az a bizonyos matematikai levezetés, ami egy kérdésből tételt alkotott, Szemerédi Endrét a tudományos közélet élvonalába repítette. Neve a számelmélet, a kombinatorika világában hamarosan fogalommá lett.
Mégpedig a szó szoros értelmében. A róla elnevezett fogalommal biztosította tudományos halhatatlanságát. A legnagyobbakhoz illően.
A karrierhez, a nemzetközi állásajánlatokhoz, a legjobb egyetemeken folytatott kutatáshoz, a saját és a társakkal publikált cikkeihez, a kortársak tiszteletteljes elismeréséhez a véletlennél azonban sokkal több kellett. Eltökéltség, szorgalom, teljesítmény, hit. A válaszok elszánt keresése.
Szemerédi Endre szereti hangsúlyozni, hogy azok a kérdések, amelyek őt érdeklik, az emberiség nagy részének eszébe sem jutnak, így nem is jelentenek megoldandó problémát. A bizonyításra váró matematikai tételek sora külső szemlélő számára egy ismeretlen világ. Saját törvényekkel, bennfentes nyelvezettel. Zárt rendszer, amelynek működését, céljait, értelmét a halandó ember csak csodálni tudja, de érteni aligha.
A kívülálló nem tudhatja például, hogy a pozitív felső sűrűségű sorozatok által vajon ment-e előbbre a világ? Azonban éppen Szemerédi Endre életműve az élő bizonyság arra, hogy ami elsőre egy ceruzával teleírt füzetoldal, és csak keveseket foglalkoztató sejtés, abból rövid idő alatt fejlődés, az emberek életét döntően befolyásoló változás lesz.
Olykor emberiségmentő technológia, máskor milliárdos üzlet. Egy elméleti felvetés elegáns megoldása sosem haszontalan, sosem önmagáért való.
Az emberi elme határainak feszegetése, az örök kíváncsiság már önmagában is érték. Akkor pedig különösen az, ha a hétköznapi ember számára biztosít naponta hasznosítható tudást.
Ne feledjük! Számelmélet nélkül nincs számítógép, gráfok nélkül nincs internet.
Tisztelt Professzor Úr!
Ön matematikai értelemben bebizonyította, hogy a káosz feldarabolható rendezett részekre. Vagyis a legnagyobb bizonytalanságban is mindig van valamennyi bizonyosság. A matematika ott van mindenütt. A természetben és a társadalmi kapcsolatokban.
Így talán mégsem volt véletlen, hogy Ön tehetségét kibontakoztatva éppen matematikus lett. Egy olyan országban, amely iskolateremtő, mércét jelentő matematikusokat adott a világnak. Egy olyan területen, amely régóta – és mind a mai napig – a matematika „magyar ágának” számít.
De bármilyen nagyok voltak is az elődök és szerencsések a találkozások, az Ön eddigi, számos fontos díjjal elismert munkássága mégiscsak egyetlen ember, az Ön lenyűgöző teljesítménye.
