1957 januárjától ide, Brazíliába is megérkeztek az első menekülők: honfitársaink közül mintegy ezren telepedtek le itt. A Magyar Segélyegylet sok évtizedes tapasztalatának köszönhetően a legtöbben gyorsan fedélhez, munkához jutottak.
És ami veszteség volt az anyaországnak: nyereség új hazájuknak, Brazíliának és az itt élő magyar közösségnek. A forradalom fájdalmas leverése sodorta ezekre a partokra Tóth Lászlót is, akit – azt hiszem, Szabó Lászlóhoz és Jordán Emil atyához hasonlóan – szintén nem kell Önöknek bemutatnom. Szíve-lelke volt a Segélyegyletnek és a Magyar Háznak.
Tóth László őszintén vallotta ragaszkodását a hazájához, amikor így fogalmazott: „a magyarsághoz tartozás nem egy rosszul szabott ruha, amit a határon túl az első sarkon le lehet vetni, és ott lehet hagyni, mint egy madárijesztőt”.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megköszönni, hogy meghívtak maguk közé.
Azért vagyunk ma együtt, hogy hálát adjunk azokért a hétköznapi hősökért, akik nem hagyták el magyarságukat, viselték „a rájuk szabott ruhát”. Új életükhöz nem kerestek új identitást. Immáron két kultúrából merítve váltak új hazájuknak is hasznos polgárává.
Tisztelettel emlékezzünk a Szent Gellért Kolostor bencés atyáira, az egyházi közösségek gyülekezeteire. Az egyesületalapítókra, könyvkiadókra, a műsort, szabadegyetemet, segélyegyletet, önképzőkört szervezőkre. A szeretetotthont építőkre, néptáncosokra, könyvtárosokra, cserkészvezetőkre. Azokra, akik Magyarországra küldték tanulni a gyermekeiket. És azokra, akik oly sok küzdelem árán, de mindig vállalták – ismét csak Tóth László szavaival – a „két műszakban való munkát: az egyik műszak a szakmáé, a másik a magyarságé”.
Akik nemzedékről nemzedékre őrizték és továbbadták mindazt, amit hazafiságnak hívnak. Gondoljunk illő tisztelettel mindenkire, aki a világnak ezen a táján valaha magyar imádságot tanított a gyerekének, aki Arany Jánost, József Attilát, Móriczot olvasott, aki az utcán magyarul köszönt, aki magyarul szeretett, magyarul dolgozott, magyarul álmodott.
Isten éltesse őket! És Isten éltesse mindannyiukat!
