Miniszter Úr!
Altábornagy Úr!
Hölgyeim és Uraim
Magyar Honvédek!
Nemrégiben készült egy interjú az 1848–49-es szabadságharc kiváló szakértőjével, Hermann Róberttel. A neves hadtörténész a forradalom és szabadságharc eseményeinek külföldi megítéléséről a következőket mondta: „…a presztízst nem adják ingyen”. „Egy ország megítélése mindig befolyásolja a történelmét: akár azonnal, akár hosszú távon…”
Tisztelt Állománygyűlés!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A presztízst, a kedvező megítélést nem adták ingyen sem 19. századi szabadságharcunkban, sem 1956-ban. Joggal kérdezhetnék: ezek szerint történelmi léptékű hősiesség, vérrel megpecsételt áldozat kell ahhoz, hogy kedvező képet alakíthassunk ki magunkról a világban?
A válasz egyértelműen nem, mert nemcsak a történelem nagy fordulópontjai befolyásolják a nemzetekről kialakuló képet. Legalább ennyire fontos mások személyes tapasztalata. Presztízsünket, megítélésünket a magyar tárgyalókészség, a magyar munkabírás, szaktudás, szavahihetőség, a magyar találékonyság, bajtársiasság, kötelességtudat, helytállás és a szövetségesi hűség alapvetően befolyásolja.
Széchenyi Istvánt idézem: „Nincs a haza terén egy, ki nemzetiségünket ne terjesztené, vagy azon csorbát ne ütne. Ki erkölcsileg bármily kicsinnyel is felsőbb, az terjeszt; midőn akár hajszállal alantibb, csorbít.”
Ezért van óriási jelentősége annak, hogy a magyar katonák szerte a világban ma is magas színvonalon teljesítik azokat a feladatokat, amelyek szövetségesi helyzetünkből adódóan Magyarországra hárulnak. Akár NATO-misszióban, akár ENSZ-mandátum alapján, uniós vagy nemzeti alárendeltségben dolgozva.
Amikor a magyar honvédek különféle nemzetközi alakulatokban
hidat, iskolát építenek,
felderítenek,
szállítanak,
békét védenek,
konfliktusokat előznek meg,
oktatnak és kiképeznek,
mentorálnak – valójában mindig, mindenhol presztízst építenek.
Mert azt tényleg nem adják ingyen. Csak komoly, odaadó, verejtékes munkáért cserébe. Minden magyar jelenlétre igaz ez. A katonai jelenlétre pedig sokszorosan. Befolyásolja a megítélésünket; és igen, nyugodtan használhatunk nagy szavakat: a történelmünket. Akár azonnal, akár hosszú távon.
Kiváló példa erre éppen az Althea-misszió, amely évről évre alkalmazkodik az időszerű, mondhatni történelmi elvárásokhoz. Ahogy változik a térség helyzete, nő vagy csökken az etnikai feszültség, netán súlyosbodik a migrációs nyomás.
A haza elismeréssel és köszönettel tartozik Önöknek, hogy itt, boszniai állomáshelyükön is a feladatukat kiemelkedő minőségben végezve állnak helyt, öregbítve ezzel Magyarország jó hírnevét. Széchenyi gondolatát újraidézve: nem „csorbítanak”, hanem éppenséggel „terjesztenek”.
Katonák!
Karácsony, újév közeleg. Az egész világ a békét ünnepli, vagy a vágyott békéért imádkozik. Mostanában pedig főként az egészségért, a világjárvány megszűnéséért. Naponta látjuk, hogy sem a béke biztosítása, sem a járvány elleni sikeres küzdelem nem létezhet az Önök szolgálata, az Önökéhez hasonló hivatás nélkül.
Az elmúlt, most már lassan két covidos esztendő során új tapasztalatunk lett sok mindenről: így a távolságról is. A járvány első hónapjaiban életmentő volt tartani a távolságot – olykor épp a saját szeretteinktől, barátainktól, rokonainktól.
És hiába volt fontos ez a távolságtartás, az egész világ iszonyúan szenvedett tőle. A média tele volt ahol végzetesen drámai, ahol megindítóan szép küzdelmek képeivel és történeteivel. Ahogy az emberek a maguk módján igyekeztek áthidalni a távolságot, újszerű csatornákon keresztül, szokatlan módon tartani egymásban a lelket, tartani egymással a kapcsolatot.
Akiben van kellő empátia, most átérezhette azoknak a gondjait, akiknek a hivatásukból adódóan az ilyen távolságokkal folyamatosan együtt kell élniük. Egy katonai misszióban pedig ebben az időszakban a szokásos nehézségek mellett még erősebb lelki tehertétel az otthoniak hiánya. Valószínűleg ez az egyetlen dolog, amiben még sok-sok év rutinja sem ad elegendő segítséget.
Szívből kívánom, hogy a családjuktól, a szeretteiktől való kényszerű távollétben is, a lehetőségekhez mérten szép legyen az ünnepük.
Áldott karácsonyt, egészségben megélt, a hazatérés örömével teljes új esztendőt kívánok mindannyiuknak!