Amikor fia megkérdezte, hogy mi késztette őket az ellenállásra, Annus István a következőt válaszolta:
„Segíteni akartunk az embereken. Nem akartuk látni a szenvedésüket. Tudod édes fiam, azt, amikor sok gyerek sír, mert alig van mit enni, és az ÁVÓ elviszi az apjukat, mert pár kiló zsírt nem szolgáltatott be, majd félholtra verik, és egy hét múlva meghal. Hát ezért tettük, hogy ilyen soha többet ne fordulhasson elő.”
És amikor azt kérdezték tőle, hogy hogyan lehetett túlélni a börtönéveket és a zsarnokság éveit, akkor azt válaszolta: „Azért tudtunk talán valahogy felülemelkedni az egész óriási lelki tehertételen, mert úgy éreztük: tettünk valamit.”
Annus István számára a személyes elégtételt 1990 hozta el. Amikor Békéssámson polgármestere lett. S amikor az itt élők bizalmából még két alkalommal újraválasztották.
A politikai elégtételt pedig nemcsak az első szabad választás jelentette, hanem az, hogy megélhette a Varsói Szerződés felmondását és a szovjet csapatok távozását. Igen, 1991-ben – 44 évvel azután, hogy Kovács Bélát elhurcolták – február 25-én, ugyanazon a napon, amikor e szégyenteljes, gyalázatos esemény történt, Budapesten aláírták a Varsói Szerződés felmondásáról szóló szerződést.
Ezen a napon teljesült be a békéssámsoni fiataloknak, 56 hőseinek és Magyarország minden szabadságszerető polgárának az álma: Magyarország újra független, szabad ország lett. Ezen a napon hullott le a kommunizmus utolsó béklyója hazánkról.
Tisztelt Megemlékezők!
Hogy ma szabadságban, függetlenségben, demokráciában élhetünk, nem a rendszerváltoztatást előkészítő politikusoknak, hanem nemzetünk megannyi kevéssé ismert hősének köszönhető, olyanoknak, mint a békéssámsoni fiatalok.
És azoknak az édesanyáknak és édesapáknak, akik nemzedékről nemzedékre őrizték meg és adták tovább mindazt, amit hazafiságnak, a szülőföld szeretetének, önbecsülésnek, magyarságnak hívnak.
Mindazt, amit akkor érzünk, amikor Himnuszunkat vagy Szózatunkat közösen énekeljük.
Mindazt, amitől úgy érezzük, mintha a szívünk dobbanásával lett volna megírva szabadságszerető politikai nemzetünk legszebb fogadalma, amellyel a mai napon a békéssámsoni fiatalok emléke előtt is tisztelgünk:
„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
Végezetül személyesen köszöntöm a sámsoni fiatalok körünkben jelen lévő két tagját.
Kedves Arany-Tóth Ferenc!
Kedves Tóth József!
Isten tartsa meg sokáig Önöket családjuk szeretetében és nemzetünk megbecsülésében!
Köszönöm, hogy életükkel, bátorságukkal, emberi kiállásukkal mutattak példát arra, valójában mi mindent is rejt magában e négy egyszerű szócska:
„A haza minden előtt.”
