Igen, a haza minden előtt, mert haza nélkül nem volna hely, ahol szeretteink ölelése vár minket. És nem volna hely, amit magyarként mondhatunk a magunkénak, s amelyet óvnunk és védelmeznünk több mint kötelesség. Különösen az egy katonaember számára, aki esküt tesz a haza védelmére.
Legyenek büszkék, hogy küldetésük során Önök esküjükhöz híven cselekedtek! Ez a hűség minden honfitársunk számára példát jelent. Olyan példát, amelynek mégsem az ezért járó elismerés és köszönetnyilvánítás, hanem szeretteik hűsége a legnagyobb jutalma. Mindazoknak a hűsége, akikre szeretettel gondoltak haza a távoli Kabulban. Azoké az édesanyáké, édesapáké, hitveseké, gyermekeké, barátoké, szerelmeké, testvéreké és rokonoké, akik az elmúlt hónapokban az Önök hazatértére várva feküdtek le minden este, és az Önök felől jövő jó hírek reményében keltek fel minden reggel.
A haza köszönete őket is megilleti. Megilleti mindazokat az édesanyákat és édesapákat, akik ilyen leányokat és fiakat adtak a hazának. És megilleti mindazokat, akiknek hűsége és szeretete az Önök haza iránti hűségét is táplálta és erősítette.
Ebben a hűségben a lélek ereje tükröződik. Az az erő, ami a boldogság forrása, és ami a poklok poklán is képes átsegíteni az embert. Katonáinkat ez az erő tartotta meg szolgálatuk teljesítése közben. És hazatérésükben is ez segítette őket. Ez a hűség a hazaszeretet legszemélyesebb forrása.
Mai találkozásunk alkalmából ezért is jó érzés kimondanom: Isten hozta Önöket a haza földjén, Isten hozta Önöket szeretteik körében!
