Nekünk azt kell ma itt megmutatnunk, hogy ki-ki a maga mércéje szerint lehet ügyes, sikeres, eredményes. És gazdagíthatja ügyességével, eredményeivel, sikerével a többieket, a közösséget. Mindenkinek helye és feladata van a világban. Minden élet érték. A felnőttek Kosztolányi Dezső verséből tudhatják, hogy az ember „fény” és „hő”, „egyedüli példány”. Fénye, boldogsága, vidámítója valaki másnak.
Persze nem vagyunk egyformák. Vannak alacsonyabbak és magasabbak, kék és barna szeműek, jól fésültek és örökké kócosak.
Élnek közöttünk olyanok is, akikre a többség csak úgy tud gondolni, mint akiknek valami hiányzik az életükből. Ők azok, akiket fogyatékkal élőnek és hátrányos helyzetűnek szokás nevezni.
De aki valaha élt, dolgozott, játszott együtt ilyen gyerekekkel vagy felnőttekkel, az pontosan tudja, hogy ők éppúgy alacsonyabbak és magasabbak, kék és barna szeműek, jól fésültek vagy örökké kócosak. Igaz, valamiben mégiscsak mások: bennük még több a fény. Tőlük lehet csak igazán kitartást, tiszta életörömet, lelkesedést tanulni. Olyan sok van nekik, hogy örökké csak adnak belőle. Nekünk, akik erősnek és egészségesnek gondoljuk magunkat.
Köszönet érte!
