Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt, Sydney-ben, a Rookwood temetőben van egy parcella, ahol – a pálmafák között – a síremlékek éppen olyanok, mint bárhol az anyaországban. A köveken és a márványtáblákon magyar nevek, magyar feliratok.
Önök jól ismerik ezt a helyet, ahol magyarul imádkoznak, és ahol a kövek magyar emlékeket őriznek. Az egyik sor végén ösvény vezet egy feszülethez. A talapzaton magyar felirat: „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért.”
A sydney-i Hősök Keresztje immáron ötven esztendős. 1966-ban, tíz évvel az 56-os forradalom után állították az ausztráliai magyarok, hogy emlékezzenek és vele emlékeztessenek. A kereszt azokból az időkből való, amikor Magyarországon már berendezkedett a Kádár-rendszer, s a hatalom már egy évtizede minden erejét megfeszítve igyekezett kitörölni az emberek fejéből ezt az évszámot: 1956.
A forradalom hőseinek, akik otthon nem részesültek végtisztességben, itt, Sydney-ben jelképes sírt állítottak. És az imént hallott bibliai idézettel tisztelegtek előttük. Az 56-os forradalom hősei előtt, akik szerették családjukat és hazájukat, akik szabadságban és demokráciában akartak élni, akik ezért készek voltak meghozni a legnagyobb áldozatot.
„Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért.”
A túlerő ellen mindhalálig küzdő magyarok hősiessége kivívta a világ csodálatát. A forradalom emléke a győztesek minden erőfeszítése ellenére sem merült feledésbe. Az egyenlőtlen küzdelem tragikus véget ért, de a magyar nemzet akkori szabadságharca 60 év óta velünk van, formál, alakít minket, hatással van életünkre.
Az elmúlt napokban, hetekben az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójának ünnepségei zajlottak szerte a világban. Emlékeztünk az októberi robbanást előidéző lelkiállapotra, a nyomasztó ötvenes évekre. A szétzúzott reményekre, a kolhozosításra, a padláslesöprésre, a csengőfrászra, a recski rabokra, az Andrássy út 60. pincéire, a betiltott írókra, a vallásüldözésre. Amikor a hatalom birtokosai egyetlen hatalmas átnevelő táborrá próbálták változtatni Magyarországot. Amikor minden harmadik magyar családra jutott egy kitelepítés, letartóztatás, meghurcoltatás, államellenes vétség.
Emlékeztünk a lavinát elindító egyetemisták őszinteségére, a munkások kiállására, az október végi napok alig hihető, felszabadult örömére, a szabadság tiszta mámorára.
Emlékeztünk a forradalom véres leverésére, a harcok és a bosszú áldozataira. És a veszteségre: több mint kétszázezer honfitársunk hagyta el Magyarországot.
Sokakat nem is a leszámolás miatti aggodalom űzött el otthonukból. Azért jöttek el, mert 56 reményteli napjai után nem tudták elviselni a gondolatot, hogy visszatérnek az ötvenes évek. Visszatér a megfélemlítés, a mindenhonnan ömlő hazugság, a koncepciós perek, a feljelentések, a nyílt és bújtatott cenzúra, a létbizonytalanság.
1956-ban végképp le kellett számolni az illúzióval, hogy létezhet a diktatúra túlkapásaitól megfosztott, megreformálható, emberarcú kommunizmus. Csak dühödt kommunizmus van, amelynek a nép a legnagyobb ellensége.
Tisztelt Megemlékezők!
Hatvan év távolából is köszönet jár Ausztráliának, hogy jó szívvel fogadta a magyarokat. Nem véletlenül, hiszen a korábbi emigrációs nemzedékek már megmutatták, hogy a magyaroktól mire számíthatnak.
Sydney-ben van Budapest utca és Magyar tér. Annak bizonyságaként léteznek ma is ezek az elnevezések, hogy az itt élő magyarság egyszerre maradt hű a szülőföldhöz, és adta tehetségét, munkáját, szorgalmát választott hazájának.
Az itteni magyarok körében már az első évforduló, 1957 óta nemzeti és közösségi ünnep október 23. Itt, Sydney-ben minden esztendőben újra és újra kibomlik egy eredeti 56-os lyukas zászló. Tulajdonosa hatvan évvel ezelőtt tekerte össze Magyarországon, és mint legféltettebb kincsét hozta magával poggyászában. Ez a zászló a haza, a vérrel megváltott szabadság, a legnagyobb szeretet jelképe. Hála és tisztelet illeti azokat, akik megőrizték. Akik 56 közvetlen élményét, azoknak a napoknak a lelkületét magukkal hozták, és ébren tartották mindmáig.
Sydney magyarjai büszkék lehetnek rá, hogy szabadságharcosok és méltó örökösök élnek közöttük!
