Excellenciás Püspök Urak!
Főtisztelendő és Főtiszteletű Urak!
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr, Házelnök Úr, Miniszter Úr!
„Erős vár a mi Istenünk” – így köszönnek egymásnak evangélikus testvéreink.
A köszöntés forrása egy Luther Márton-vers, amelyet a 46. zsoltár ihletett. A nevezett zsoltár pedig a Gondviselésbe vetett bizalomról szól. A kapaszkodóról, amelyre szüksége van minden embernek az élet viharaiban.
Idén Új-Zélandon volt alkalmam megtapasztalni az érzést, amiről a zsoltáros így ír: „ha megindul is a föld”. A 21. századi embernek a talajvesztéshez azonban nem kell földrengést átélnie. Korunk embere a maga fenntarthatatlan életmódjával önmaga pusztítja természeti és rombolja kulturális környezetét.
Ezért fontos, hogy a folytonos változások és az elidegenedés korában legyenek mindent túlélő bizonyosságaink. Hogy legyenek erős közösségeink, erős nemzetünk, erős hitünk és bizakodásunk, erős váraink.
A történelem nemzetmegtartó feladatot is rótt egyházainkra ott, ahol a gyülekezetek, a hívek közösségei egyúttal a többségi társadalomban élő nemzeti közösségek is. Megkapaszkodni a hitben. Megkapaszkodni a nyelvben. Önök segítenek abban, hogy kisebbségben élő honfitársaink nem veszítik el önmagukban a magyart.
Idén a világ legkülönbözőbb pontjain, São Paulótól Melbourne-ig és Sydneytől Aucklandig találkoztam szórványban élő magyarokkal. Az ő személyes történeteiken keresztül lehet igazán átélni a magyarság elmúlt bő száz esztendejének megannyi fájó veszteségét. Amikor magyarok sokasága érezte úgy, hogy az állam nem adja meg azt, amit egy hazának adnia kell polgárainak.
Az említett találkozókon minden alkalommal nyilvánvalóvá vált az egyházak pótolhatatlan szerepe a határainkon túl. Hiszen a templom a szakrális közösségen túl a találkozás, a magyar nyelv, a nemzeti érzés erős vára is.
A brazíliai São Paulóban sok történetet hallhattam arról, hogy a világháborúban ott ragadt bencés szerzetesek miként szervezték a később érkezők ügyes-bajos dolgait, hogyan tartották össze a különböző nemzedékeket.
Az ausztráliai Brisbane-ben együtt ünnepelhettem a közösség tagjaival a református egyházkerület fennállásának 65. születésnapját. Együtt örvendezhettünk az új magyar nyelvű énekeskönyv bemutatásának.
Érdekes? Izgalmas?
Elgondolkodtató volt olyanokkal is találkozni e helyszíneken – több száz, több ezer kilométerre a hazától –, akikkel a csíksomlyói Hármashalom-oltár körül is együtt lehettünk.
Tisztelt Vendégeink!
Szeretném megköszönni Önöknek, hogy idén is vállalkoztak az útra, és eljöttek ide, a Sándor-palotába.
Miként eddig minden esztendőben, most is az egymás iránti bizalom, a kölcsönös megértés és az összetartozás jegyében ünnepelhetjük az adventet, és készülődhetünk a közelgő karácsonyra. Van, ami az ünnepben sohasem változik, ami évről évre ugyanaz.
Pilinszky János írja: „Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi »meglepetés«, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.”
Kívánom, hogy mindannyian ezt a „meglepetést” éljük át, és ne csak advent idején. Áldott adventi időt és békés ünnepet kívánok mindannyiuknak. Kérem, továbbítsák adventi jókívánságaimat közösségeiknek is!