Tisztelt ünneplő Közösség,
kedves Hölgyek és Urak,
kedves Diákok!
Révai Miklós a magyar polgárosodás hajnalának nagyszerű tudóstanáraként vált névadónkká. Jobbágy-iparos családba született. Nagy szorgalommal és istenadta tehetséggel küzdötte fel magát abba a szellemi panteonba, amelyben legkiválóbbjaink foglalnak helyet. Nem volt könnyű az élete, de nem vált rabjává a körülmények szorításának, nem várt másokra, nem törekedett hírnévre. Egyszerűen csak mindig megtette azt, ami rajta múlt, mindig megtette azt, amit módjában állt megcselekedni. A mai napon az ő emléke és életműve előtt hajtunk fejet.
Révai Miklós egyik versében így fogalmazta meg személyes hitvallását:
„A köz-jóban jeles igyekezetimmel,
Nagy nevet nem várok cselekedetimmel.
Apróság én minden foglalatosságom,
S eléggé fizetem ezzel adósságom,
Mellyel a szent törvény lekötelez minket,
Akik egy hazában szeretjük földinket.”
Fejet hajtunk előtte, aki kora legműveltebb férfiúi közé tartozott. Aki iskolaalapító és az első magyar nyelvű újság szerkesztője volt. Aki hihetetlenül sokat tett a hazai tudományos élet megteremtéséért és a magyar nyelv elismertetéséért, nemzeti irodalmunk és művészetünk megerősítéséért.
Akkoriban nagy bátorság, kitartás, sok bölcsesség és előrelátás kellett ahhoz, hogy ezt valaki megtehesse. Mert magyarnak lenni nem volt könnyű akkoriban. Igaz, ma sem mindig az. Mégis szerencsés nemzetnek mondhatjuk magunkat. Szerencsésnek, mert sokan voltak, akik Révai Miklóshoz hasonlóan kitartó munkával segítették elő hazánk kulturális felemelkedését és nyugatos polgárosodását.
És köztük volt az az Eötvös József is, akinek idén ünnepeljük születése 200. évfordulóját, és aki nemcsak íróként, gondolkodóként, hanem a Batthyány-kormány és a kiegyezés utáni magyar kormány tagjaként is maradandót alkotott. Ő a polgárosodás biztosítékát a szabadságban látta, és úgy vélte, hogy a szabadság legnagyobb biztosítékát a műveltség jelenti. Úgy látta, hogy „az emberi jólétnek és megelégedésnek első feltétele a szabadság”, és „mentől magasabbra emelkedik míveltségben, azaz mentől inkább felel meg az okos lény fogalmának, annál inkább azzá válik.”
Mit jelent mindez? Azt, hogy magyarságunk csak európaiságunkkal lehet teljes, ahogy szabadságunkat is csak a tudás révén tudjuk kiteljesíteni. Aki tehát tanul, és a lehetőségei szerinti legnagyobb tudásra tesz szert, az a saját lehetőségeit, a saját szabadsága határait is kitágítja ezzel.
Kedves révais Tanárok, kívánom Önöknek, hogy sok szabadságszerető, azaz tudásra szomjazó diákjuk legyen.
Kedves Diákok, volt révaisként Önöknek pedig azt kívánom, váljatok olyan szabaddá, amilyenné csak tudtok.
Mert nem hiába írta Ady Endre:
„Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
