A titkok kapujának nagy kopogtatói között pedig ott találjuk Gyarmathi Sámuelt, akit nem véletlenül tartanak a finnugor nyelvrokonság elméletét megalapozó korszakos tudósnak, s aki Kőrösi Csomának is az egyik leglelkesebb támogatója volt. Gyarmathi 1799-ben Göttingenben megjelent Affinitas című műve mind módszertanát, mind tartalmát tekintve olyan új paradigmát teremtett, amely meghatározta a további finnugor kutatásokat. Azt is tudjuk, hogy Gyarmathi sok inspirációt kapott Göttingen tudományos életéből, melynek maga is elismert tagjává vált, teljesítményére pedig messze földön is felfigyeltek. Párizstól Turkun át Szentpétervárig jelentek meg méltatások tudományos tevékenységéről. Georg von der Gabelentz 1891-es kutatástörténeti összefoglalójában a modern nyelvhasonlítás, azaz az összehasonlító nyelvészet atyjának nevezte Gyarmathit. Ami azt is jelenti, hogy a finnugrisztika megalapítása egyszersmind egy új, a finnugor nyelvrokonságon túlmutató nyelvészeti területet is megnyitott a nemzetközi tudományos élet előtt.
Az úttörők munkássága sosem hiábavaló. Ezért a mai napon azt is érdemes kimondanunk, hogy nagy öröm és nem kis büszkeség valamennyiünk számára, hogy a finnugrisztika az elmúlt két évszázadban olyan tudományággá vált, amelynek világszerte, köztük a finnugor nyelvcsaládba tartozó országokban is, nagy tekintélyű, elhivatott kutatói és művelői vannak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Nyelvrokonok!
Hogy mit jelent az a titokzatos, elemi erejű kapocs, ami nyelvünkhöz fűz minket, és ami mindannyiunk számára felelősséget jelent, azt magyar nyelven talán senki sem fogalmazta meg Kölcsey Ferencnél, nemzeti himnuszunk költőjénél szebben: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog….”
Nekünk, magyaroknak sokáig a nyelvünk jelentette a hazát, a nemzetté válás lehetőségét. Úgy vélem, Kölcsey gondolata programnak ma is elegendő. Azon finnugor népek számára is, amelyek támogatásra szorulnak a megmaradásban, és azok számára is, akik támogatást nyújthatnak a nyelvük, kultúrájuk fennmaradásáért küzdőknek. Mi, magyarok tisztában vagyunk azzal, hogy a kultúrájuk fennmaradásáért küzdőket támogatnunk kell. Mert Szent István királyunk óta valljuk és képviseljük a nyelvi, kulturális sokszínűség megőrzésének egyetemes európai ideáját. Ezért öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a ma megnyíló világkongresszusnak mi adhatunk otthont.
Törekvéseinkben pedig erősítsen meg minket az a bizonyára véletlen, mégis szimbolikus tény, hogy a magyarországi Pécs után tavaly ismét a finnugor nyelvcsaládba tartozó országok, Finnország és Észtország adták Európa két kulturális fővárosát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kívánom, hogy munkájuk legyen eredményes. Kedves rokonként pedig érezzék magukat otthon nálunk, Magyarországon!
