A két állítás: legfeljebb 20 évünk van a fenyegető vízválság megelőzésére, és ehhez évi 600 milliárd dollár befektetésre lenne szükség – a Világbank és a Víz Világtanács szerint.
A kérdés az, át tudunk-e térni egy fenntartható vízgazdálkodásra.
A sikeres választól függ vízellátásunk, élelmiszertermelésünk, egészségünk, urbanizációnk, iparfejlesztésünk, energiatermelésünk, biodiverzitásunk, környezeti fenntarthatóságunk, békénk és személyes biztonságunk – és nem utolsó sorban az Önök profitja.
Az idő rövidsége miatt csak néhány kérdést szeretnék feltenni Önöknek közös felelősségünkről, valamint az Önök személyes és vállalati felelősségéről.
Először nézzük az általános, közös felelősségünket érintő kérdéseket!
A tudományos kutatások és a technológiai fejlesztések területén a vízszektor messze lemaradt több más területtől, például az informatikától, a telekommunikációtól, a gyógyászattól, a közlekedésfejlesztéstől, az energetikától. Mit kell tennünk azért, hogy ez a helyzet rövid idő alatt gyökeresen megváltozzon?
Súlyos lemaradásban vagyunk a vízügyi infrastruktúra fejlesztése, felújítása terén. Milyen nemzetközi és nemzeti döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy ezen változtassunk?
Ma a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek egy részét nem használjuk ki. Mit kell tennünk azért, hogy ez megváltozzon, és hogy a szükséges évi 600 milliárd USD-t előteremtsük? Az égető kérdés a jövő hónapban Budapesten tartandó Víz Világtalálkozó és a Vízügyi Elnöki Testület napirendjén is szerepel.
A vízügyi infrastruktúra megfelelően képzett, kellő létszámú szakember nélkül nem működtethető. Miként kell átalakítani a szakképzést ahhoz, hogy ez ne okozzon szűk keresztmetszetet a jövőben?
Végül néhány kérdés az Önök személyes és vállalati felelősségét illetően!
Körünkben vannak élelmiszer- és üdítőital-gyártó cégek képviselői. Megtesznek-e Önök mindent annak érdekében, hogy azokon a területeken, ahol az Önök üzemei működnek, fenntartható vízgazdálkodás valósuljon meg? Készen állnak-e a technológiaváltásra, ami a PET-palackokat és a műanyag csomagolóanyagokat környezetbarát termékekkel helyettesíti?
Körünkben vannak textilipari cégek vezetői is. Egy farmer előállítása ma 7600 liter vizet igényel. Tudjuk, hogy a gyapot az egyik legvízigényesebb növény. Készen állnak-e egy olyan technológiaváltásra, ami a textilipar vízigényét jelentősen csökkenti és a kibocsátott szennyezést nullára redukálja?
Az autóiparnak most ugyan nincsenek itt képviselői, de hozzájuk is lennének kérdéseim. Egy személygépkocsi előállítása ma 150.000 liter vizet igényel. Készen áll-e az autóipar egy zárt víz-visszaforgatásos technológia alkalmazására? És nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő országokban is.
Hasonló kérdéseket feltehetnénk más iparágak itt lévő képviselői számára is. Az idő rövidsége miatt ezt nem teszem meg. Egyetlen kérdést engedjenek meg még.
Önök mindannyian komoly politikai, kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek. Megtesznek-e, megteszünk-e mindent azért, hogy a vízről való gondolkodásunk a politikai közbeszéd első számú kérdése legyen? És persze ezért, hogy a megbeszéléseket tettek is kövessék?
Ne feledjék, nemcsak közös jövőnk, de az Önök vállalkozásainak jövője is a tét!
A téma további eredményes megvitatása céljából szeretném figyelmükbe ajánlani Gábor Dénes Nobel-díjas magyar tudós több mint öt évtizeddel ezelőtt leírt mondatait: „Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”
