A Somogyhoz, Kaposvárhoz oly sok szállal kötődő Fekete István egy írásában beszámol arról, miként vált horgásszá. Gyerekkori zsákmányai között ott volt egy igazi nagy fogás: egy másfél kilós ponty. Sok-sok év után is pontosan emlékezett, mit érzett akkor. Így fogalmazott:„…mintha maga a csend és a halk öröm folyt volna át szívemen.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vizeink gazdag élővilágához a part és a víz állatain, növényein túl tartozik még egy egészen egyedi faj, mely évezredek óta több-kevesebb sikerrel igyekszik az ökoszisztéma részévé válni: a vizet szerető, a vízhez ezer szállal kötődő ember. Nevezhetnénk homo aquariusnak.
„Csend és halk öröm”. Ahogy Fekete István fogalmazott, ez a természetet tisztelő, a vízparton is otthonára találó ember kiváltsága.
Csak az érti meg igazán, aki már eltöltött életéből jókora időt úgy, hogy a víz fodrozódására, a nádsusogásra, a fák leveleinek rezdülésére, a természet hangjaira figyelt.
De kínálhat mást is a természet: ideális helyszínt a sportoláshoz, jó levegőt, éltető napfényt, vígan fújdogáló szelet, gazdag zsákmányt.
Aki látta már azt a lassú őrségváltást, ahogy egy partszakaszon estére fordulva egyre kevesebb lesz a strandoló és egyre több a horgász − az tudja, miről van szó. A víz közös szerelem, de mindenki mást vár ettől a kapcsolattól.
A Deseda különlegessége, hogy itt nemcsak a természet érintette meg az embert. Az ember nyúlt hozzá a természethez. Méghozzá szerencsés mozdulattal: adott neki, és nem elvett tőle. Mert bár a tó születéséről az ember döntött, a mesterségesből a lehető legtermészetesebb élővilág jött létre. A 70-es években született tavat nemcsak az emberek érezték az első perctől magukénak, de a természet is birtokba vette. Létrejött egy sportolásra, kikapcsolódásra alkalmas környezet, ahová el lehetett menekülni a városból. Ahol sok az ismerős arc, de valahogy mindenki másként viselkedik.
De nincs az a természetbúvár, akit ne zavarna, ha nincs útjelzés, ha nincs hová dobni a szemetet, ha nincs hol kezet mosni vagy elbújni az eső elől. Amikor itt, a Desedánál felkerekedtek, hogy szebbé, vonzóbbá és marasztalóbbá tegyék a látogatók számára a tavat, pontosan tudták: olyan pihenőhelyet kell létrehozni, ahol megvannak a kikapcsolódás technikai feltételei is. Ahol van elég parkoló, szép strand, kényelmes kerékpárút, biciklitároló, menedék. Az se baj, ha a gyalogtúrázóknak nem kell összetűzésbe kerülniük a biciklistákkal, a horgászoknak sem kell folyton csendre inteni a fürdőzőket, a csónakázóknak pedig nem kell vitatkozni a szörfözőkkel.
A legfontosabb cél azonban, hogy a természet megmaradjon főszereplőnek, minden más csak udvarias segítőtárs legyen.
Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, hogy az ember ne csörtessen bele vadul a tájba, és ne akarja teljesen simára gyalulni az összes göröngyöt. Itt, a Deseda tónál a feladatot sikerült okosan végrehajtani. Ez a tó körüli új világ úgy kínál gazdag programot a családoknak, hogy mindeközben kellő tisztelettel bánik a környezettel és annak értékeivel. Megtalálható minden, amitől kényelmes és szerethető a tó környéke, az ember jelenléte mégsem tolakodó.
Dicséret illeti az építőket, mert szerényen, ügyesen és józan mértéktartással építettek. Ami elkészült, a vízi ember jelenlétét és maradását szolgálja. Most már nemcsak ide vezet kerékpárút, hanem folytatódhat a biciklizés a tó körül is. Sejthető, hogy a „tókör” hamarosan fogalom és mértékegység lesz errefelé.
Hölgyeim és Uraim!
Somogyország híres szülötte, Fekete István művei még ma is sok gyermeknek jelentik a belépőt az állat- és növényvilág titkaiba. Az ő szemüvegén át kezdik okosabban, pontosabban megfigyelni és érteni az élővilágot maguk körül.
A nevével fémjelzett látogatóközpont műveihez hasonlóan nagyítót ad a kézbe, hogy ne csak nézzük, lássuk is a víz világát. Ha valaki jó megfigyelő, az apró dolgok között is megtalálja a hatalmas kincset. Mint Fekete István, aki a csekélyebb fogást is méltányolta. Ahogy írta: „Kicsi halak és nagy boldogság. De jó lenne ma még úgy örülni valaminek!”
Legyünk hát vele együtt újra gyerekek, és örüljünk a tudásnak, amihez itt, a látogatóközpontban még horgászbot sem kell, csak egy kis kíváncsiság.
Gratulálok mindenkinek, aki a látogatóközpont, a bicikliút és a park létrehozásában közreműködött: az átadás alkalmából sok élményt és örömöt, a halak és a gyerekek fárasztásához vidám időtöltést, jó szórakozást kívánok minden homo aquariusnak!