Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Látva az időjárás változását, nagy érdeklődéssel készültem arra, hogy megláthassam, hogyan lehet sort keríteni egy sátorban egy ilyen műtárgynak a felavatására, de úgy látszik, hogy a szervezők ezt is meg fogják tudni oldani. Úgy látom, hogy a mai napon is ízelítőt kaptunk abból, amit klímaváltozásnak neveznek, mert ha visszaemlékeznek, két hete még a hőguta kerülgetett bennünket, ma pedig – ha kint lennénk, és nem a sátor védelmét élveznénk– , akkor bizony a tavaszi átmeneti kabátokra is szükségünk lenne.
De az elmúlt hetekben a világ is ízelítőt kapott a klímaváltozás hatásaiból. Gondoljunk csak az Amerikából, Kínából, Ghánából vagy a gazdag Svájcból érkező tudósításokra, de ide sorolhatnám Grúziát vagy a szomszédos Romániát is. Ezekben az országokban komoly árvizekről tudósítottak. Azok, akik foglalkoznak árvízi védekezéssel, klímakutatással, hidrológiával, pontosan tudják, hogy a klímaváltozásnak 80 – más becslések szerint 90%-a – vizes természetű, tehát valamilyen vízzel összefüggő hatása van.
Nekünk szerencsére az idén rekord árvizekkel még nem kellett birkóznunk, nem úgy, mint két esztendővel ezelőtt: mindannyian emlékezhetnek a 2013-as nagy dunai árvízre. Ugyanakkor, ha ez a probléma még nem is jelent meg az idén nálunk – ki tudja, majd mit hoz az év második fele –, azért az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokra nekünk is fel kell készülnünk. Mert bizony nem egyszer volt példa az elmúlt esztendőkben arra, hogy az egyik héten az ország valamelyik pontján rekordot döntő árvíz vagy árvizek, a másik héten az aszály és az aszállyal együtt a védekezés kényszere szolgáltatott munkát a szakembereknek, a gazdáknak. Sőt az is előfordult, hogy egyszerre kellett védekezni az árvíz és az aszály ellen, a Duna árvize nem zárta ki azt, hogy onnan 100 kilométerre, a Tiszántúlon az aszály ellen kelljen a gazdáknak védekezniük.
Hadd osszak meg Önökkel néhány friss hírt – az újságírók kedvéért is mindig hozok néhányat, hogy ne mindig ugyanazokat az adatokat ismételjem, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk –, ez egy tegnap a sajtóban megjelent hír. Visszatérve a korábban említett hőgutára, a május meglehetősen melegre sikeredett, olyannyira meleg volt, hogy amióta meteorológiai adatokat rögzítenek, ilyen meleg május nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon nem volt. A legmelegebb májusunk. és a legmelegebb első öt hónap is most, 2015-ben volt, úgyhogy 2015 – függetlenül attól, hogy most meglehetősen hűvös van – jó eséllyel pályázik a legmelegebb esztendő büszke címére. És azt pontosan tudják, hogy 2000 óta az elmúlt 15-ből 13 év volt olyan, amikor korábbi hőmérsékleti rekordok sorra megdőltek.
A Kárpát-medence – ez egy újabb kutatási eredmény –, ezen belül Magyarország is sokkal inkább érintett a klímaváltozás hatásaitól, mint Európa más részei. A legutóbbi tanulmány, ami a kezem ügyébe került, azt mutatta ki, hogy az elmúlt esztendőkben a nyári középhőmérséklet nálunk már két fokkal emelkedett a korábbi esztendőkhöz képest. Két fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, miközben Európa más részein a legtöbb helyen nem éri el a nyári középhőmérséklet emelkedése az egy fokot.
És még egy számomra megdöbbentő adat, amit a vízügyes kollégák összeállította anyagban olvastam erre a találkozóra készülve, hogy miután a hidrológiai ciklus – mondja ezt Szöllősi-Nagy András professzor úr – jelentősen felgyorsult itt Magyarországon és szerte a világon, ennek az a következménye, hogy egyre többször kell nagy árvizekkel megküzdenünk az ország valamelyik pontján. Ez azt jelenti egészen pontosan, hogy ma már négyévente – a mostani időszakot ez jellemzi – valamelyik folyónkon, a Dunán, a Dráván, a Tiszán minden korábbi rekordot megdöntő árvízzel kell birkózniuk a vízügyes szakembereknek. Tehát nekünk sok vizünk van, és van, amikor bizony kevés, tehát egyszerre kell a sok víz és a kevés víz problémájával birkóznunk. Ehhez kell a szaktudás, ehhez kell a szakértelem, ehhez kell a megfelelő képzési, szakmai háttér. Hiszen az árvíz elleni védekezés jelenti töltések építését, magasítását, árvízi tározók építését a Tisza mentén – ez itt, a Dunánál nem lehetséges–, a védművek építését, karbantartását, felújítását. De ugyanakkor védekeznünk kell az aszály ellen is, ez jelent vízvisszatartást, jelent vízpótlást, jelenti csatornák építését és öntözőrendszereknek a korszerűsítését, és részben az építését.
