Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vannak emberek, akiket bár személyesen nem ismerünk, mégis közelállónak érezzük őket magunkhoz. Akikről úgy érezzük, milyen jó volna velük egyszer elbeszélgetni, eszmét cserélni, valamiről közösen gondolkodni, valamit közösen cselekedni, vagy legalább meghívni őket egy csésze teára, és együtt hallgatni a csöndet.
Akik ma itt összegyűltünk, minden bizonnyal valamennyien így vagyunk azzal a kedves, tiszta tekintetű, okos, bátor és elszánt fiatalemberrel, akinek alakja megsárgult fotókról néz ránk.
Ő Raoul Wallenberg.
Ha a Teremtő hosszú élettel ajándékozza meg, ma őt is épp úgy felköszönthetnénk, akár Radnóti Miklós özvegyét, a születése kerek évfordulóját ünneplő Gyarmati Fannit.
Wallenberg is 100 esztendővel ezelőtt született, egy sikeres és jó nevű stockholmi család sarjaként. Az igen jó családi háttér ellenére mégis súlyos tragédia árnyékolta be a kis Raoul világra jöttét: pár héttel születése előtt meghalt az édesapja. Akit tehát neki épp úgy nem sikerült megismernie, mint ahogy a háború után születettek sem ismerhették őt.
A halál egy szovjet börtönben érte, a feltételezések szerint 1947. július 16-án. 65 éve ennek.
Ki tudja, azok közül, akik gyilkosai voltak annak az embernek, aki oly sokakat mentett meg a biztos haláltól – ezek közül az arctalan hóhérok közül – nincs-e, aki köztünk él ma is? Sohasem fogjuk megtudni a választ. Mint ahogy 65 évvel ezelőtt örökre elvették tőlünk azt a lehetőséget, hogy valaha is ráköszönhessünk, mondván: „Jó estét Mr. Wallenberg, Isten hozta körünkben”.
Hogy vajon mit mondana, ha most köztünk lehetne még – már soha nem tudjuk meg. Örülne-e, hogy őt ünnepeljük? Vagy azt mondaná, ne tekintsük hősnek, mert sosem akart hőssé válni? Csak olyan ember szeretett volna lenni, aki mindig megcselekszi azt, amit elemi kötelességének érez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Emlékezők!
Fontos, hogy az eszünkkel és a lelkünkkel is megértsük, mit is képviselt Wallenberg. Bár jól felkészült, tanult és összetett személyiség volt, olyan ember, aki sok mindent tett, és aki a bonyolult taktikai lépéssorozatokat is briliánsan képes volt végiggondolni és véghezvinni, életének üzenete mégis áttetszően egyszerű, mint a kristály szerkezete.
Számomra így szól: tisztességes embernek az ártatlan áldozatok oldalán a helye. A cselekvés oldalán. Közös értékeink, a demokrácia, az erkölcs és az igazság oldalán. Szemben a kirekesztéssel, a gyűlölettel, a diktatúrával, az erőszakkal.
