Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Kárpátokon innen és túl sok magyar településen volt egykor hagyomány, hogy újév napján a fiatal legények házról házra jártak. Csengőt ráztak, dobot vertek. Bőséges termést, jó egészséget és békét kívántak a családoknak.
Az újévi köszöntés hagyományát ugyan ma már csak nagyon kevés helyen tartják a maga régi formájában, de a jókívánságok szokása a mai napig velünk maradt. Egymásnak kezet nyújtó barátok és ellenfelek, bőséget, sikert, örömöt, egészséget és békességet kívánó emberek. Szélesre tárt ajtók, őszinte jókívánságok, vidám társaság, megbocsátás, új remény. Bárhol is élünk a világon, szilveszterhez és az esztendő első napjához ilyen lelkület illik.
A 2017-es esztendő a világ híradásaiban mégsem a béke üzenetével, hanem a terror lesújtó képeivel érkezett meg. Nem sokkal éjfél után – amikor mindenki ünnepelt – 14 nemzet tagjai lelték halálukat egy véres isztambuli merényletben.
A félelem vámszedői számára valóban semmi sem szent. Karácsonyi vásár, év végi közösségi együttlét, koncert, kávéház, templom vagy nemzeti ünnep. Az esztelen terror mindent akar, mindent, ami kedves nekünk.
Az év első sötét óráira gondolva joggal tesszük fel a kérdést: vajon a 2017-es esztendő a zárt ajtók és a félelem esztendeje lesz-e? Vajon meg tudjuk-e védeni magunkat és szeretteinket az örökös fenyegetettségtől? Vajon közelebb kerülünk-e az új év első perceiben mindannyiunk által kívánt békéhez?
1968-ban Boldog VI. Pál pápa nevezte el újév napját a béke világnapjának. VI. Pál óvott a naivitástól. A békét olyannak látta, amit nem holmi „erőegyensúly” hoz létre. Mert ha a békét egymásnak feszülő erők kényszerítik ki, az erőszak szikrája bármikor lángba boríthatja a világot. Ugyanakkor figyelmeztetett az egyes ember felelősségére is, mondván: „A béke napról napra, állandó munkával épül”.
2017 elején nem lehet más közös célunk, mint hogy – megfogadva VI. Pál tanácsát – erőfeszítéseinket megsokszorozva, huszadrangú vitáinkat félretéve mindent megtegyünk biztonságunk érdekében. Visszaszorítsuk az esztelen terrort. Biztosítsuk az emberek hétköznapi békéjét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Évről évre január elején azért találkozunk, hogy azt keressük, ami összeköt minket. A zene ebben mindig nagy segítségünkre van. Thomas Mann írja erről egyik regényében: „Megelégedéssel töltötte el a gondolat, hogy a világon mindenütt muzsikálnak, még a legkülönlegesebb körülmények között is, valószínűleg még sarkvidéki expedíciókon is.”
Ma este fiatal magyar tehetségek lépnek Önök elé. A legnagyobbakhoz méltó tudással, lehengerlő virtuozitással szólaltatják meg a hangszereiket. Ők valamennyien azt szeretnék, hogy a világ, amelyben élnek, jobban hasonlítson arra a világra, amelyet a zenével teremteni képesek. Ők annak a nemzedéknek a tagjai, amely joggal várja tőlünk, hogy többet tegyünk egy békésebb világért, ahol e korosztály tagjai kibontakoztathatják képességüket.
Kedves Vendégeink!
Kívánok Önöknek a mai estére gondtalan szórakozást, a következő hónapokra felelősségteljes munkát, az előttünk álló évre pedig békésebb világot!
Köszönöm, hogy meghallgattak!