De tanulhatunk Jordániától is. Az egy főre jutó víz tekintetében az egyik legnehezebb helyzetben lévő ország a világon. Mégis, a kevés víz ellenére, a lakosság 97%-a elfogadható minőségű vizet kap, és 93%-a számára elérhető a szanitáció valamilyen formája. Miközben a régióban több állam is súlyos gazdasági és társadalmi válságba került, amihez a vízellátási problémák is hozzájárultak, Jordánia talpon maradt.
Hogyan érték ezt el? Érdemes lesz Jordánia vízügyi miniszterének felszólalását is meghallgatni!
Magyarországon az egy főre jutó éves vízmennyiség ugyan 11-szeresen múlja felül a vízszegénységi küszöböt, az ország területének mégis közel 10%-át fenyegeti az elsivatagosodás. Ezért a következő 15 évben a veszélyeztetett területeinken több vízgazdálkodást javító beruházásra lesz szükség, mint a megelőző 30-50 év során. Vízmegtartás, csapadékvíz- és szennyvízhasznosítás, öntözésfejlesztés. Mindez időigényes, és bizony sok adóforint kell hozzá.
A sok víz drámája:
Tudjuk, hogy a klímaváltozás hatására az időjárás egyre szélsőségesebb lesz.
A Harvey hurrikán 50 balatonnyi vizet zúdított Houstonra és környékére pár nap alatt. Láttuk Pakisztán közel 20%-át víz alá kerülni. A száraz tavasz után pedig látjuk, hogyan teszi próbára a különösen erős monszun India egy részét. Nemrég drámai képeket láttunk arról, hogy a szárazság által sújtott dél-spanyol vidékeken milyen árvizet okoz, ha féléves csapadéknak megfelelő víz egy nap alatt ömlik a településekre. Az elmúlt napokban Japánban a Hagibisz szupertájfun egy nap alatt annyi csapadékot zúdított az ott élőkre, mint amennyi Magyarországon másfél év alatt esik.
Átléptünk egy korszakhatárt.
Országaink jelentős részében már olyan változásokat mutat a csapadékjárás, amire az évtizedek vagy évszázadok alatt kiépített infrastruktúránk nincs felkészítve.
Ugyanakkor látjuk Hollandia sikeres küzdelmét a tengerszint alatti termőföldek és városok biztonságának megóvása érdekében. És látjuk, hogy holland barátaink eredményesen aknázzák ki a természet erejét a „teret a víznek” tervezési elv rugalmas alkalmazásával.
Tudjuk, hogy sok helyütt – köztük Németországban és Angliában vagy több kínai nagyvárosban – megfogalmazódott a hagyományos vízügyi védelmi infrastruktúra újragondolásának szükségessége.
És mi újság Magyarországon?
Évről évre a korábbi rekordokat megdöntő árvizek vonulnak le a magyarországi folyókon. Az elmúlt 200 évben ugyan 4200 km védművet építettünk, de az extrém árvizek ellen ezek már nem nyújtanak elégséges védelmet.
Második legnagyobb folyónkon, a Tiszán 11 szükségtározót kell építenünk. Ennek segítségével egy méterrel tudjuk csökkenteni az árvizek szintjét. Csak a korábban megépített töltések és ezek a tározók együttesen tudják megvédeni a folyó mentén élő közel másfél millió embert. Sokba kerül, de sokkal nagyobb lenne a kár, amit így megelőzünk.
A szennyezett víz drámája:
A világ népessége olyan gyorsan növekszik, hogy a következő 30 évben nagyobb lesz a lélekszám gyarapodása, mint az ember megjelenésétől az első világháború kitöréséig terjedő sok tízezer év alatt összesen.
Súlyos gondot jelent, hogy ott, ahol a leggyorsabban nő a népesség, a szennyvizek 80-90%-a tisztítatlanul jut vissza a természetbe. Ilyen mértékű szennyezéssel a természet már nem tud megbirkózni. Sok helyütt nem az a legfőbb veszély, hogy elfogy a víz, hanem hogy használhatatlanná, ihatatlanná válik. Miközben elszennyezzük vizeinket, rontjuk életesélyeinket, ellehetetlenítjük a korszerű mezőgazdasági és ipari termelést, elherdáljuk gyermekeink jövőjét.
De szerencsére jó példákat is láthatunk. Szingapúr megtanulta, hogyan védje meg vízkészleteinek minőségét, sőt azt is, hogy a hatékony szennyvíztisztítás révén újra be lehet táplálni a hálózatba az emberi fogyasztásra alkalmassá tett vizet.
Húsz évvel ezelőtt mi is hasonló cipőben jártunk, mint a mai fejlődő országok egy része. A magyarországi szennyvizeknek csak húsz százalékát tisztítottuk meg. Ma már ez az arány 90%-os. De az elköltött milliárdok megtérülnek, hiszen a lakosság ellátása, a korszerű mezőgazdasági művelés vagy a modern ipar tiszta víz nélkül elképzelhetetlen. Most már ott tartunk, hogy Magyarországot folyóink tisztább állapotban hagyják el, mint ahogy hozzánk érkeznek.
