Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Budapesten összesereglő, mintegy 2000 tudós, politikus, szakértő három napig a környezeti fenntarthatóság egyik legfontosabb kérdéséről – vizeink, tengereink, tavaink, folyóink, felszín alatti vízbázisaink megóvásáról tanácskozik.
Fenntartható fejlődés. Környezeti fenntarthatóság. Biodiverzitás.
Hányszor is hangzottak el e szavak a mai napon! Pedig sokkal egyszerűbben is kifejezhetnénk közös törekvésünket.
Egyetlen szóval, harmónia. Harmóniában élni a természettel.
A mai este azt szeretnénk megmutatni: ahogy víz nélkül nincs élet, ahogy víz nélkül nincs emberi civilizáció, úgy emberhez méltó élet sincs harmónia nélkül. A víz látványa, szépsége, megnyugtató jelenléte az emberiség kultúrájának ősidők óta része, eredetmondáink, mítoszaink, eposzaink, balladáink, meséink, népdalaink kiapadhatatlan forrása mindenütt a világon.
A víz a zeneirodalom számára kimeríthetetlen forrást jelent. Händel áramló vízi zenéje, Chopin esőcseppjei, Debussy tengermorajlása, Ravel szökőkútjának csobogása, Schubert pisztrángos patakja, Dvořák vízi manói, Britten csendes tavai, Strauss Kék Duna keringője, Liszt Ferenc tóparti békéje – mind-mind őszinte és fenséges leborulás a természet előtt. A mai este természetesen mindet nem hallgathatjuk meg. Csak kis ízelítőt kaphatunk.
Mielőtt Hollerung Gábor átvenné tőlem a szót, hadd meséljek el egy történetet. A művet Händel a brit uralkodónak, I. Györgynek írta, és nagyon különleges körülmények között szólalhatott meg először: a szabad ég alatt, a Temzén ringatózva. A király kegyeit kereső mester az ötven fős barokk zenekart hajókra pakoltatta, s maga a király is vízre szállt a különleges koncert kedvéért. Az ősbemutató olyan sikeres volt, hogy a darabot háromszor egymás után el kellett játszani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miközben jó szórakozást, szép estét kívánok Önöknek, abban reménykedem, hogy a zenei harmónia, amit hallani fogunk, segít nekünk abban, hogy a természetet ne meghódítani, legyőzni akarjuk, hanem harmóniában élni vele.