Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindig jó érzés gyógyító környezetben, gyógyító emberek között lenni. Jó és megnyugtató, mert aki gyógyít, az reményt is ad. Reményt: azaz támaszt és segítséget nyújt abban, hogy a baj legyőzhető.
És még ennél is többet. Mert aki gyógyít, az már létével is azt üzeni nekünk, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magányosak a bajjal vívott küzdelemben.
A diakonisszák tevékenysége is erről szól. Mint ahogy a gyógyító Krisztust megidéző „bethesda” szó jelentése, az „irgalom háza” is erre utal. Hogy a gyógyuló testnek a lélek adhatja a legerősebb támaszt, ma már nem szorul bizonyításra. És nemcsak a keresztyén hit tanításában gyökerező évezredes igazság okán, hanem mert a modern tudomány által igazolt kutatási eredmények sora is ezt bizonyítja.
Valóban semmi mással nem pótolható gyógyító erő lakozik a szeretetben, az elesettek gyámolításában, a betegek megsegítéséért vállalt cselekvő gondviselésben. Nem véletlenül mondta Ravasz László a múlt század elején, hogy „az a világ, amelyik felé haladunk, bármilyen formát öltsön, nem lehet el diakonissza nélkül”.
Tisztelt Gyógyító Közösség!
Az 1866-ban alapított Bethesda Kórház története épp oly kalandos, mint hazánké.
A Bethesda mindig is a szeretet és gondoskodás szigetét jelentette, de ahogy a tenger viharai sem állnak meg egy sziget partjainál, úgy a történelem viharai sem álltak meg a kórház kapuinál.
A Bethesda azonban erősebbnek bizonyult ezeknél a viharoknál. Mert ezek a viharok bárhogy is dühöngtek, elvonultak. És bármennyit is pusztítottak, a Bethesda mégis áll, működik, őrzi, ápolja hagyományait, és képes időről időre megújítani azokat.
A mai hálaadás is erről szól. Ez a csaknem másfél évszázad megannyi megpróbáltatást és megannyi sikert hozott az itt gyógyítóknak.
Ilyen megpróbáltatást jelentett az államosítás, melyre kétszer is sor került a kórház történetében. Először az 1919-es kommün idején, majd az ötvenes évek szintén minden egyetemes polgári érték megtagadására épülő szocialista Magyarországán.
A magát a világ leghumánusabb és legfejlettebb demokráciájának hirdető szocializmus nem tűrte el, hogy legyenek olyanok, akik szabad akaratukból, a szeretet szavát követve alkotnak közösséget. Nem tűrte el, hogy bármi és bárki saját teljesítménye jogán a hatalomgyakorlóktól függetlenül is létezhessen.
De hiába nem tűrték, és hiába tiltották, az itt dolgozók megőriztek minden megőrizhetőt a hely szelleméből, a Bethesda szellemiségéből.
Gyógyítómunkájukkal pedig nemcsak tekintélyt és szakmai elismerést vívtak ki maguknak, hanem azt is lehetővé tették, hogy a kórház, Közép-Európa egyetlen református gyermekkórházaként, többé ne csak az irgalom, hanem a remény és bizalom háza is lehessen az itt gyógyított gyermekek és szüleik számára.
