Amikor készültem a mai találkozóra, úgy gondoltam, hogy nem érdemes megállni Kossuth Lajosnál, és kerestem egy olyan ipartörténeti emléket, ami jól hasonlítható a Csaba Metál történetéhez. Nem volt nehéz megtalálni a párhuzamot Ganz Ábrahámmal. Talán kevesen tudják, hogy Ganz Ábrahám eredetileg ácsnak készült. Aztán megtanulta az öntészetet is, ő is inaskodott külföldön, nem is egy országban. 1841-ben, amikor a pesti hengermalom építése elkezdődött, hazatért és részt vett a gépészeti munkák előkészítésében. Hamarosan első öntőmester lett, nem sokkal később pedig a gépészeti részleg vezetője. 1843-ban egy üzemi balesetben fél szemére megvakult, de nem fordított hátat a szakmának. A szükségből is erényt kovácsolt, a kártérítésként kapott pénzt és azt a kis tőkét, amit addig felhalmozott, egy önálló cég alapítására fordította. És hogy milyen eredménnyel, azt nem is kell mondani, hiszen Ganz Ábrahám neve a magyarok, de a külföldiek számára is önmagáért beszél. Nem telt el 20 esztendő, 1873-ban már Buda díszpolgára lett. Négy évvel később a párizsi világkiállításról egy tudósítás a következőt írta: „Láthatólag a budai Ganz egyszerű, igénytelen vasúti kerekei, amelyet az ember eleintén rövid pillantásra sem méltat, de csodálkozva áll meg előtte, mihelyt megtudja, hogy a szimpla kerék két évtized óta járja a meleg sínutakat, s ma is épp oly hibátlan, mint amikor a budai öntödéből kijött.” Nem tudom, hogy Vezérigazgató urat köszöntötték-e kollégái valamilyen kis verssel. Ganz Ábrahámmal ez is megtörtént: a tízezredik vasúti kerék gyártására a munkatársai kis rigmust faragtak. Nem a költészeti értéke jelentős ennek a versnek, inkább az üzenete:
„A munka nemesíti a férfierőt,
a munka emeli az ember értékét.
Éljen a férfi, aki munkát teremt!
Háromszoros éljen annak,
aki a munkát becsüli!”
Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Végezetül engedjen meg egy másik idézetet, amely talán a cég elmúlt éveinek és a következő éveknek is mottójául szolgálhatna. Herbert von Karajantól egyszer megkérdezték: mi motiválja még az életben, hiszen már mindent elért, ami lehetséges? A világhírű karmester a következőt válaszolta: „Aki minden célját elérte, túl alacsonyra tette a mércét!”
Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én azt kívánom, hogy a jövőben legyen ez a cég mottója. És miközben gratulálok az elmúlt évek sikereihez, hadd kívánjak sok sikert a következő évek célkitűzéseihez!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
