Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Gábor Áron híres ágyúja, Damjanich János – fehér elefántcsont markolatú –csak győztes csatát látott kardja. Kiss Ernő altábornagy finom megmunkálású, elöltöltős pisztolya… A szabadságharc fegyverei ma már múzeumi termekben, tárlókban pihennek.
De a katonai erények: a hűség, a bátorság és a kitartás eszméje fölött nem járt el az idő. Az elmúlt 170 évben sokan növelték, gazdagították ezt az örökséget.
Ma Magyarország egy katonai szövetségi rendszer keretében gondoskodik saját biztonságáról, és veszi ki részét a közös biztonság megteremtéséből. Jelenleg tizennégy országban vannak jelen katonáink, hogy teljesítsék a szövetségesi kötelezettségeinket. Eddig mindenhol megmutatták: a magyarok tudására, elszántságára és áldozatvállalására számítani lehet.
Honvédek!
Mészáros Lázár, az első magyar hadügyminiszter, a katonaságról a következőket írta: „Azon tiszteletre és becsülésre méltó tekintélyes rend, melly a haza védelmére és oltalmára rendeltetett”. A katona feladata pedig nem más, mint hogy: „…a haza benne helyezett bizodalmának teljes lelkével igazán megfeleljen”.
Azóta sok víz folyt le a Dunán. S vitte magával háborúk, csaták, harcok, küzdelmek emlékét. Ám egyvalami változatlanul velünk maradt: a bizalom ma is a legfontosabb kötőerő egy nemzet és katonái között.
A Magyar Honvédség születésének emlékévében kívánom, hogy mindig legyenek, akik hivatásuknak választják a haza védelmét, és megszolgálják a beléjük vetett bizalmat.
