Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ünneplő Honvédek!
1844-ben, egy decemberi napon a Magyar Tudós Társaság új akadémiai tagok felvételéről döntött. A jelöltek között feltűnt egy hivatásos katona is. A katona neve mellett igen tekintélyes ajánlás szerepelt: az alapítóé, gróf Széchenyi Istváné.
Mészáros Lázárt – mert róla van szó –, a császári-királyi hadsereg alezredesét, annak rendje és módja szerint meg is választották levelező tagnak.
Az új tag a szokásnak megfelelően hamarosan elkészítette székfoglaló tanulmányát. S bár katonai szolgálata miatt azt személyesen nem mondhatta el, A katonaságról címet viselő értekezés felolvasva is nagy port kavart. Mészáros Lázár őszinte ember volt.
Császári-királyi katonaként sokat kockáztatva jelentette ki, hogy a magyar katona feladata a hazának használni, a nemzetet szolgálni, a közjót előmozdítani. Hogy a hadsereg legyen korszerű, kellően modern és ízig-vérig hazafias. A magyar katona pedig a hon védelmezője, honvéd. Erre pedig jelen formájában – idejétmúlt fegyverzettel, elavult képzéssel és kényszerházasságban a császári haderővel – alkalmatlan.
Nem csoda, hogy e kritikus gondolatokra a cenzorok szigorúan összevonták szemöldöküket. És Mészáros Lázár akadémiai székfoglalója azonnal tiltólistára került, nem jelenhetett meg nyomtatásban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A történelem úgy hozta, hogy alig négy esztendő múltán a tudós katona belevághatott tervei megvalósításába. Azokban az időkben egész Európa – Párizs, Berlin, Bécs, Milánó, Pest – a változás lázában égett.
1848–49-ben Magyarország katonai értelemben is történelmet írt. Hazánk önerejéből, szinte a semmiből eredményes nemzeti véderőt szervezett. Felálltak a honvédzászlóaljak, törvények születtek, működött az ellátás, a kinevezések és utasítások rendje.
Mi több, Mészáros Lázár miniszterségének köszönhetően még a nemzeti tisztképzés új központja, a Ludovíceum is létrejöhetett – csak Pest-Buda kényszerű kiürítése akadályozta meg, hogy akkor rögvest elkezdhesse képezni az új katonanemzedéket.
1848 végére már több mint 110 ezer főből állt a honvédsereg. Hosszú hónapokon át sikeresen szállt szembe egy európai nagyhatalommal. Pedig ez a haderő rendkívüli körülmények között született. Távoli európai színterekről hazahívott vagy éppenséggel harcot nem tapasztalt katonákból. Frissiben toborzott újoncokból. Képzetlen, önkéntes nemzetőrökből. És olyan tisztekből, akiknek választaniuk kellett az uralkodónak tett eskü és a nemzet iránti hűség között.
Az első magyar honvéd hadsereg 170 évvel ezelőtt ebben az állapotában azonnal háborús helyzetben találta magát. Valami azonban a nehézségek ellenére is összetartotta ezt a kényszerek közepette született honvédséget. Világosan megmutatkozott, hogy a végvári vitézség hagyományain nevelkedett magyar katona tehetséges. Elszánt, érti a szakmáját. Még a más nemzetiségűek is magyar bajtársaik között érezték otthon magukat.
Akik a császári seregben sosem vitték törzstiszti rangnál feljebb, a magyar haderőben, méltó ellenfélként vezényelték csapataikat a császár érdemrendekkel teleaggatott tábornokai ellen.
A magyar honvédség ütközeteket és csatákat nyert Pákozdon, Ozoránál, Szolnokon, Tápióbicskén, Isaszegnél, Vácott, Nagysallónál, Komáromban vagy épp Budán. A Habsburg Birodalom egyedül nem tudott ellene győzedelmeskedni, csak a cári Oroszországgal összefogva, hatalmas túlerőben.
A 19. század derekán Európa újító, nemzeti önazonosságot kereső mozgalmai közül a magyarok tartottak ki legtovább. Csak a magyarokat segítette a reformkor felhajtóereje. Csak nekünk, magyaroknak sikerült a felizzott szabadságvágyat törvényes rendbe oltani. Csak a mi forradalmunkból következett polgári építkezés. És csak a magyarok tudtak önerőből korszerűen működő fegyveres erőt kiállítani, hogy az ország törvénnyel szentesített jogait megvédje.
1848–49 ezért nemcsak egy ellenállás története, hanem a magyarok egyik legnagyobb közös alkotása is. Amelyre ma is büszkék lehetünk. E szűk másfél esztendőben – miközben Magyarország élet-halál harcot vívott – létrejött mindaz, ami hazánkat visszafordíthatatlanul a modern polgári átalakulás útjára kormányozta.
