Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Athénban, az első újkori olimpia helyszínén van egy márványtömb. Sok magasztos emlékmű akad arrafelé, de ez nekünk, magyaroknak különösen kedves, mert egy magyar név olvasható rajta: Kemény Ferenc neve.
Kemény Ferenc magyar zsidó családba született – több mint másfél évszázaddal ezelőtt. Volt egy kiváló francia barátja, aki hozzá hasonlóan szerette a sportot. A jóbarátot Pierre de Coubertinnek hívták. Ők ketten nem elégedtek meg annyival, hogy a mozgás nagyszerű tevékenység. Lelkes támogatókat gyűjtöttek maguk köré, és együtt kitalálták a nemzetek olimpiáját. Megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, megszervezték az első újkori játékokat.
És mit ad ég, 123 esztendővel ezelőtt Athénban, azon a bizonyos első olimpián, Magyarország történetének első olimpiai aranyérmét egy másik magyar zsidó ember, Hajós Alfréd nyerte.
Tisztelt Vendégeink!
Kemény Ferenc és Hajós Alfréd. Velük vette kezdetét a magyar sporttörténelem. Ők a magyar olimpiai csapat első hősei. Hősei egy kornak, amely világszerte sportversenyek szervezésére buzdított.
Az emberiség egyik legszebb és legbékésebb kihívása lett vetélkedni: a pályán, medencében, tornacsarnokban. Vetélkedni a játék öröméért. A teljesítmény csodálatáért. A siker mámorító érzéséért. A szurkolás felemelő érzéséért. A közösségért.
A Maccabi Játékokat ugyanez a törekvés hívta életre egykor, hogy a teljesítmény sikert arasson és a játék közösséget teremtsen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi magyarok mindig készek vagyunk szurkolni sportolóinkért. Büszkék vagyunk minden magyar sikerre, és lenyűgözve állunk másoké előtt. Büszkék vagyunk mindazokra, akik magyar színekben versenyeznek, és büszkék vagyunk rá, hogy a közös zászló közös csapatában a sokféle személyes identitás mindig jól megfér egymással. Büszkék vagyunk zsidó honfitársainkra, akik a saját teljesítményükkel közös önbecsülésünket gyarapították egykor, és gyarapítják ma is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Örömmel látjuk vendégül a Maccabi Európai Játékok versenyzőit. Nemes küzdelmeket, emlékezetes pillanatokat kívánok mindannyiuknak.
Kívánom, hogy a versenyek végeztével ugyanazt mondhassák egymásnak, amit Coubertin írt a barátjának, Kemény Ferencnek: „Alkotásunk (…) a becsületünkre válik”.
Isten hozta Önöket Budapesten!