Mi magyarok körülbelül e helyzetben vagyunk, de csaljuk e tekintetben magunkat. – Századokig mozdulatlan pangásban sinylettünk, most egyszerre felkap minket egy kedvező szélvész, már-már mutatkozik előttünk a közszabadsági kikötő. Istenért, tartsunk rendet, azaz: tanuljunk engedelmeskedni, magunkat alávetni, mert máskép, mikor már minden meg volna nyerve, legotrombábbul a part szélén szenvedendünk hajótörést.

Mi csekély személyemet illeti, im ez lesz most eljárásom!

Ő felsége törvényes fejedelmünk – és minden, mi nem tőle veszi eredetét, most csak átkot hozhat hazánkra – gróf Batthyányi Lajost azzal bizta meg, képezne magyar miniszteriumot. Gr. Batthyányi Lajos többek közt engem is kiszemelt, és én tétova nélkül elfogadtam. És tán nagyravágyásból? Bizony nem! Minthogy engem soha nem inditott politikában egyéb, mint ügyszeretet és fajtámhozi hűség; hanem azért fogadtam el a rám szánt terhet, mert régi imám az: oh isten ne hagyj veszni puha ágyban vagy meleg kályha mögött, de ha csak lehet, honunkat szolgálva „hámban!”

Én szeretett nádorunknak, mint a felség képviselőjének és a magyar miniszteriumnak, mellyet én nem tekinthetek egyébnek, mint a nemzet és a fejedelem bizodalmi emanatiójának, netaláni észrevételeimet mindig férfiasan előadván, tétova nélkül fogok engedelmeskedni. – Egyébkint a justum et tenacem propositi virum-ként habár felbomlik is az egész világ, és engem féregként elzúz, míg gondolkozni képes leszek, megtartandom lelki szabadságomat; valamint a nemzet is, kénye, esze, belátása szerint jövő országgyülés alkalmával vagy tovább is megajándékozza a mostani miniszteriumot bizalmával, vagy alkalmasabbal pótolandja azt; – ámde addig is, reméllem, a mostanit őszintén és teljes erélylyel fogja pártolni; mert ha a nagy szám azt elő nem segiti vagy épen akadályokat gördít utjába, akkor azt zsibbasztva, saját magát is okvetlen rontja meg.

Én bálványzom a szabadságot, s nem mint sok más, és sokszor a nélkül, hogy észrevenné, egyedül saját maga számára, de minden embertársamra nézve.

A szabadságot azonban sok, kivált ollyas, ki ahoz még nem szokott, abban keresi, hogy mindenki vagy legalább saját maga: mind azt tehesse, mi neki tetszik, mire épen kedve csoszszan.

Én épen megfordítva, azon okból, mert a szabadságot rám nézve ugy meg akarom óni, mint másokra is terjeszteni, a rendnek és ekkép ránk nézve az alkotványos formáknak vagyok elhatározott barátja, pártolója, ha kell, bajnoka; rend azonban máskép nem keletkezhetik, hanem csak ugy, hogy ha a felelős miniszterium szavára hallgat most e honban mindenki, és annak utját senki nemcsak nem állja, de épen ugy óvakodik minden hivatlan beléavatkozástól, mint bármilly csekélységben is fölibe emelkedéstől! –

Most hazánkban igazi baj csak az által keletkezhetik, ha a fennálló miniszterium szava elhangzik. Uj rendnek kell keletkezni. Sok érdek meg van sértve. Számtalan egyed hely és kenyér nélkül teng. – Mind ezt rendezni, mind erről provideálni kell. Ugyde ehez idő szükséges, s mindenek fölött egybehangzó concentricus működés.

Kiki tehát állja saját helyét becsületesen s önmegtagadással; ne adjon minden criticának hitelt: de inkább gondolja magát belé azon roppant nehézségekbe, mellyeket legyőzni kell. – Én minden jót reméllek, és csak azon egyet sajnálom, hogy engem is miniszterré neveztek, mert e szerint sok azt fogja mondani: Cicero pro domo-ként könnyű nekem beszélni; holott én inkább például szerettem volna arra szolgálni – azonban ennek is alkalmasint szaporán megjön ideje – hogy közlegény-sorban állni és kitüntetés nélkül gyakorlani polgári erényt, néha szintolly magasztos állás és szintolly szent kötelesség, mint állni a dolgok élén!