---

Egy este e fölötti töprengésemben aludtam el. Álmomban szétnyílt a fal és egy sárkány bontakozott ki belőle. (Gyakran álmodom sárkánnyal.)

– Ha már annyira érdekel a téma – szólt hozzám a sárkány -, miért nem kérdezed meg a haza bölcsét?

– A haza bölcsét? – feleltem csodálkozva. – Hiszen ő már meghalt és nem felelhet.

A sárkány megrázta mind a hét fejét.

– Ő megvan – mondá titokzatosan.

– És hol található?

– Szép asszonyok ujjaiban laknak a lelkek.

Ejh, bolond egy álom! gondoltam magamban, amikor fölébredtem. De megvallom, némileg megragadott és nem ment ki eszemből, amit a sárkány mondott, hogy az elhalt lelkek szép asszonyok ujjaiban laknak: nem is olyan rossz ízlés ott lakni rózsaszín körömmel fedett házikóban.

Lám, a vén kujonnak, a sárkánynak, milyen ötletei vannak! Nyílván ez ette a szűzeket abban a bizonyos fekete posztóval bevont mesebeli városban…

És íme, rá nehány napra a véletlen olyan társaságba vitt, ahol a spiritizmussal mulattak. Az egész esztendőt dominálta nálunk ez a divat kivált a hosszú téli estéken. A szalonokban kezdtek fádak lenni az élők, hát oda kellett invitálni a hatottakat. Jámbor pénzváltó, ha egy ezüstforintos kerül a kezedbe, forgasd meg kegyelettel, mert királyok, költők és államférfiak lelke szaladt rajta keresztül…

Egy ezüstforintos engedelmesen mozgott és szaladgált ide-oda két ideges asszonyka szép ujja alatt a körbe állított ábécén. A lelkek pedig jöttek-mentek és felelgettek a hüledező asszonykáknak, mint a diákok.