Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Konferencia!
Mindszenty József történelmi értékelése a történészek feladata, hazánk néhai hercegprímása magyar hitéletben betöltött szerepének méltatása pedig a teológusoké. Én csakis arról tudok beszélni, mit jelent nekem Magyarország köztársasági elnökeként megszólalni ezen a konferencián, és arról, hogy mit jelent számomra – hitét gyakorló katolikus magyar emberként – Mindszenty József alakja, életműve, hitvallása.
Mindszentyről csak megfontolt szavakkal érdemes beszélni. Tegyük fel tehát a kérdést! Milyen ember volt Magyarország néhai hercegprímása? Milyen ember volt Mindszenty József?
Mindszenty igaz ember volt, méghozzá a szó legigazabb értelmében, sőt, ennél több is volt. Szabad ember, a legszabadabb magyar. A legszabadabb azok közül, akik a sokféle rabságot hozó 20. században olyan lelki vagy politikai vezetőink voltak, akiknek szavára milliók figyeltek. Egy volt a kevesek közül, akik egész életükben nem a hatalom kényszerének engedelmeskedve, hanem szabad akaratukból cselekedtek. A legszabadabb ember volt azok közül, akik 20. századi történelmünk alakítói voltak.
Mindszenty József tehát nem a nagy útkeresők, és nem is a tévedéseikből megigazultak körébe tartozik, mert ő mindig az igaz utat követte, az emberpróbáló időkben is kitartva hazája becsülete és anyaszentegyháza igazsága mellett.
Nem sorolhatjuk azok közé sem, akik végül hosszú vívódások után vállaltak áldozatot, s tértek meg nemzetükhöz, mert hazáját és nemzetét Mindszenty sohasem árulta el, sem tettben, sem gondolatban, ahogy nem tudjuk elhelyezni őt az örökké illúziókat kergetők, vagy a forradalmian nagyot akarók között sem. Lélekben mindig az égre tekintett, mégis fáradhatatlan volt abban, hogy megtegyen minden tőle telhetőt, amit egy erkölcsös embernek nap mint nap módjában áll megcselekednie a világban.
Nem volt világmegváltó gondolatok rabja, sem hordozója. De mindig kimondta, amit helyesnek gondolt. Emellett mindig hű maradt hazájához, hozzánk magyarokhoz, ahogy mindhalálig hű volt az isteni gondviselés, a krisztusi megváltás eszméjéhez is. Mindszenty József már ifjú éveiben is a lehető legnagyobb természetességgel vallotta, „ahogy édesanya, haza is csak egy van”.
Talán sorsszerű jelkép, hogy püspökké szentelése a magyar szabadság és a magyar polgárosodás születésnapjára, március 15-ére esett. Nem kell-e sorsszerűnek tekintenünk azt is, hogy neve eggyé vált azzal a világraszóló 13 nappal, amelynek hősiessége megrendítette az egész nyugati világot, és amely képes volt megrengetni a kommunista terrorra épülő birodalmat? Mi magyarok ebben a harcban váltunk a szabadság nemzetévé a világ minden szabadságszerető népének szemében.
