A magyarországi klímavédelem hatásairól és az ideális járványügyi korlátozásokról is kifejtette véleményét, valamint a közelgő nyugdíjas éveiről is elárult részleteket lapunknak adott interjújában Áder János. A köztársasági elnökkel a Hungexpón megrendezett, fenntarthatóságról szóló Planet Budapest 2021-en beszélgettünk.
– Találkozott eddig olyan innovációval az expón, ami megragadta a fantáziáját?
– Nagyon sok olyan új ötlettel találkoztam, ami korábban nem volt ismert számomra. Egy példa: volt két cég is egymás mellett, akik a drónos permetezésre ajánlottak megoldást. Ezzel a módszerrel körülbelül a permetszer egyötödét kell felhasználni ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérjék, mint a hagyományos, kisrepülős vagy traktoros megoldással. Így egyötödnyi vegyszer kerül ki a természetbe, aminek környezetvédelmi és pénzügyi haszna is van. Ebben az új szolgáltatásban nagy jövőt látok.
– A kiállítás egyik fő üzenete, hogy az emberiség jövőjét beárnyékoló környezeti változások még visszafordíthatók. Mit gondol, mit kell tennie ahhoz a világnak és benne Magyarországnak, hogy valóban így legyen?
– Mit jelent a fenntarthatóság? Röviden és egyszerűen megfogalmazva: csak annyi erőforrást használunk föl, amennyit egyébként a természet pótolni tud. A kérdés, hogyan lehet ezt úgy csinálni, hogy az életszínvonalunkat közben ne csökkentsük. Ha valami használhatatlanná vált, például egy telefon vagy laptop, ne a szemétbe dobjuk, hanem az alkatrészeit hasznosítsuk újra. Egy tonna mobiltelefonban 150-szer több arany van, mint egy tonna kőzetben. Nem bontunk el hegyeket, az arany kinyeréséhez nem használunk ciánt, eltüntetjük a feleslegessé vált elektronikai hulladékot. Könnyű belátni, hogy melyik utat érdemes választani ahhoz, hogy a következő generáció számára élhető bolygót hagyjunk örökül.
– Nemrég ért véget a hulladékcsökkentési hét. Hazánk hulladéktermelésben nem kiemelkedő, ám a műanyag-újrahasznosításban rosszul állunk. Hogyan lehetne ezen változtatni?
– Először is szemléletváltásra van szükség, hogy egyre többen belássuk, nem kell mindig mindent háromszorosan műanyagba csomagolni, másrészt ha nem megfelelően gyűjtjük össze és kezeljük a műanyagot, akkor az a környezetünket fogja szennyezni. A következő lépés: ha mégis használunk műanyagot – márpedig nem fog eltűnni az életünkből – akkor gyűjtsük össze és hasznosítsuk újra. Fontos lépés lesz, hogy a tervek szerint hamarosan a PET-palackok is betétdíjasok lesznek, tehát visszavihetjük a boltba és pénzt kapunk érte. Ha pedig mégis kikerül a természetbe, akkor a műanyag hulladékot lehetőség szerint minél gyorsabban tüntessük el a környezetünkből. Ehhez majd olyan baktériumkoktélokat alkalmazhatunk, amelyek viszonylag gyorsan le tudják bontani a műanyagot.
– Ha kicsit az országhatárokon túlra nézünk, azt látjuk, folyamatosan erősödnek az európai zöld pártok, miközben nálunk nincs olyan jelentős politikai tömörülés, amelynek első számú hitvallása lenne a klímavédelem. Mi az oka annak, hogy nálunk kevésbé van meg ennek a „kultúrája”?
– Itt is érzékelek változást. A kutatásokból azt látjuk, hogy a választópolgárok érdeklődése és elkötelezettsége a környezetvédelem, a klímavédelem és a fenntarthatóság iránt egyre nagyobb. Tavaly januárban indította el a kormány az ezzel kapcsolatos programját és azóta egyre több olyan kezdeményezés van, amihez szívesen csatlakoznak fiatalok és idősebbek is. Ilyen például az illegális szemétlerakók felszámolása.
– Egy hónappal ezelőtt tartották meg a glasgow-i klímakonferenciát, amihez sokan nagy reményeket fűztek, ám többen csalódottan tértek haza, az átlagemberhez pedig leginkább a sok magángéppel utazó vezető és a szunyókáló amerikai elnök képe jutott el. Ön elégedett az ott elért eredménnyel?
– Azok lettek csalódottak, akik fokozott várakozással utaztak Glasgowba. Én nem tartoztam közéjük, így aztán kevésbé vagyok a csalódott. A médiában slágertémaként visszatérő “mennyi repülőgépen, hogy utaztak” kérdéshez pedig csak összehasonlításképpen annyit mondanék: 25-30 ezer ember vett részt a rendezvényen és az összes odaút, visszaút és ott tartózkodás kibocsátási értéke annyi volt, amennyit Kína két perc alatt bocsát ki.
– A nagyhatalmak megkülönböztetett felelősségét gyakran felemlegetik, ám akkor Magyarországon jogosan teszik fel a kérdést, tényleg rajtunk is múlik-e a bolygó jövője, vagy csak az Egyesült Államokon, Kínán és a nagyvállalatokon.
– Magyarország szén-dioxid kibocsátása a világ emissziójának 0,13 százalékát teszi ki. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi ne csináljunk semmit, üljünk a babérjainkon. Ezt egy percig nem állítom. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mi is csökkentsük a saját környezeti lábnyomunkat. De minden józanul gondolkodó ember látja, hogy ha nullára csökkentjük is a kibocsátásunkat, akkor sem tudjuk megoldani a világ problémáját. Ehhez önmagában az Európai Unió is kevés. Mielőbbi megállapodásra van szükség a legnagyobb kibocsátók között, és itt nemcsak az Egyesült Államokra és Kínára, hanem a G20-akra gondolok. Ők felelnek ugyanis a világ kibocsátásának 80 százalékáért.
