Tisztelt Katonák, Kedves Vendégek!
„Hűségnek győzedelmét halljad, nagyvilág!” – zengi majd a kórus rövidesen Erkel Ferenc operájában. Bár személyesen sajnos ma nem lehetek Önökkel, ez a pár szó azt üzeni, amit magam is gondolok: a hűség maga a győzelem.
A Honvédelem Napja minden évben egy fényes haditettre, Buda 1849. évi visszafoglalására emlékeztet. „A csapatok hősies halálmegvetéséről, bátorságáról és vetélkedéséről csak annyit mondhatok; hogy tetteik eléggé dicsérik őket s hogy minden egyes közülük a nap hőse volt…” – fogalmazott a később aradi vértanúvá lett Nagysándor József vezérőrnagy a budai ostromról írott jelentésében.
A katonáknál a mérce: a győzelem. A győzelem, ami nem csupán dicsőség – annál még fontosabbról, a haza iránti hűségről tanúskodik. A magyar honvédeknek nem csak történelmi érdemei vannak, hűséges helytállásuk ma is kivívja a világ elismerését.
A magyar katonák hűségesek a nemzetközi missziókban. Nehéz körülmények között, feladataikat jól teljesítve, életveszélyben is helytállva, akár több ezer kilométerre szeretteiktől. Afganisztánban személyesen is meggyőződhettem arról, hogy a nemzetközi haderők számítanak a magyar egységek szaktudására, leleményességére, megbízhatóságára. A magyar katonák felkészültsége és bátorsága nagy tiszteletet vívott ki hazánknak: azért mentem el Afganisztánba, hogy személyesen fejezzem ki elismerésemet és megbecsülésemet.
A magyar katonák ugyanakkor nap, mint nap hűséggel helyt állnak itthon is. Szolgálják a hazát felelős beosztásukban: figyelik a légtérellenőrző monitorokat, felszállásra készen várakoznak a műszaki egységek által felkészített repülők és pilótáik. Katonák végzik a veszélyes tűzszerészeti feladatokat, bújnak vegyvédelmi- és búvárruhába, húznak árvízi bakancsot. Óvják egészségünket a Honvédkórházban, részt vesznek a hadsereg ellátásában, logisztikai, oktatási, díszelgő feladatukban. Ott vannak mindenhol, ahol a hazát óvni, védeni, segíteni kell.
Ez a hűség, a mindennapok hősiessége az újságok címlapjára talán sosem kerül – de épp annyira fontos, mint egy látványos harctéri győzelem. Ez a hűség is áldozatot, fegyelmet, pontosságot és szakszerűséget követel. A mai napon tehát fejet hajtunk a hétköznapok teljesítménye előtt is.
„Éljen a drága hon” – csendül fel hamarosan az opera kórusa.
Én sem mondhatok ennél méltóbbat: éljen a hon, és köszönet a haza védelmezőinek!