Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1990-2020.
30 év.
Egy emberöltő.
Önök, tisztelt nagykövet hölgyek és urak, 2020-ban minden bizonnyal több olyan rendezvényen is részt vesznek majd, ami 1990-et idézi meg. Hiszen 1990 nekünk, magyaroknak sorsfordító esztendő lett.
Harminc éve magunk mögött hagytunk egy olyan világot, ahol a magyarok nem polgárok voltak, hanem idegen megszállók alattvalói a saját hazájukban. Ahol kötelező volt szeretni egy elnyomó hatalmat.
Harminc éve magunk mögött hagytunk egy olyan világot, ahol intézményesült a hazugság:
a történelmet átírták,
az 56-os forradalmat ellenforradalomnak hazudták,
a gazdasági adatokat meghamisították,
a bűnöket letagadták,
az ártatlanokat bebörtönözhették.
Ahol besúgók hálózata gondoskodott arról, hogy mindig legyen okunk félni az igazság kimondásától.
Harminc éve magunk mögött hagytunk egy olyan világot, ahol tilos volt szabadon másokkal közösséget alkotni, ahol a származás bélyeg volt, a vallás pedig titkolnivaló. Ahol egyetlen párt létezett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Antall József, az új Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke harminc évvel ezelőtt, parlamenti eskütétele után ezekkel a szavakkal köszöntötte az új korszakot: „Remélem, hogy Európa, Amerika és a világ más országai tudni fogják azt, hogy ez a kis nemzet most úttörő szerepet vállal a totális rendszerek megsemmisítésében, és végre nem egyoldalú szerelemmel, hanem kölcsönös megbecsüléssel csatlakozhatunk Európához.”
Nagy utat tettünk meg azóta. Csatlakoztunk a NATO szövetségi rendszeréhez, tagja lettünk az Európai Uniónak. Az Atlanti Szövetségben ma is becsülettel teljesítjük kötelezettségeinket: katonáink szerte a világon részt vesznek a közös biztonság megteremtésében és fenntartásában.
Nem kegyelemkenyeret kértünk az európai asztalról, hanem a régtől minket megillető helyet foglaltuk el. Egy szenvedélyes, az igazáért kiálló, de minden konstruktív megoldásra nyitott nemzettel lett velünk gazdagabb Európa. Alkotótársak lettünk a mindannyiunk életét befolyásoló döntésekben.
Ma is valljuk, amit Helmut Kohl egykor így fogalmazott meg: „úgy kell tekintenünk Európára, mint sorsközösségre, és ilyen sorsközösségként is kell megélnünk”.
Kedves Vendégeink!
Mi, magyarok uniós tagságunkat, európai helyzetünket ma is sorsközösségként éljük meg. Valljuk: Európa legszebb hagyománya, hogy minden ország a saját, múltbéli tapasztalatával és nemzeti céljaival, az európai értékeket elfogadva közösen formálja a jövőt.
Habsburg Ottó, aki húsz esztendőn át volt képviselő az Európai Parlamentben, így gondolkodott erről: „Főleg a demokráciában van nagy szükség a hagyományra. Ugyanis aki nem ismeri a múltat, nem ítélheti meg a jövőt. A múlt az a talaj, amin állunk. Tanítómesterünk, megmutatja, hogy milyen hibákat nem szabad újra elkövetnünk.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma este itt a színpadon a jövő mutatja meg magát. Csupa fiatal tehetség fog Önök elé lépni, akik számára mindaz, ami 30 éve történt, már történelem. Nem őriznek személyes emlékeket azokból az évekből. Számukra a szabadság épp oly természetes, mint a minket körülvevő, éltető levegő. Ők már egy új nemzedék. Ők már a szabadság gyermekei.
De nemcsak a szabadság gyermekei, hanem nemzeti hagyományaink megőrzői és új értékek teremtői is.
Tartalmas estét! Békés – kulturális élményekben is gazdag – új esztendőt kívánok mindannyiuknak!