Tisztelt Vendégeink!
Hat évvel ezelőtt, advent idején történt, Debrecenben. Feleségemmel együtt azokat az orvosokat és munkatársaikat kerestük fel, akik több mint 90 napon át kezeltek, gondoztak egy agyvérzés következtében kómába került agyhalott édesanyát, hogy megmenthessék a méhében növekvő magzatot. A bravúros teljesítmény előtt kalapot emelt a szakma, a magyar orvosok és szakápolók kiválóságáról szóltak a tudósítások.
Akik a Debreceni Egyetemi Klinikán részt vettek a 3 hónapig tartó küzdelemben, azt mesélték, hogy abban a 92 napban különleges lelkületben telt az idő, áhítat járta át az egész osztályt.
Mindenki a legjobb tudása szerint végezte feladatát. A kollégák a korábbinál is jobban megismerték egymást. Olyan érzelmi, lelki kötelékek alakultak ki, amelyek korábban nem léteztek. A közös cél – egy gyermek életének megmentése – valódi közösséggé kovácsolta őket.
Tudás és áhítat – úgy hiszem, e kettő sosem hiányzott a bangladesi sziámi ikrek, Rabeya és Rukaya szétválasztásának bonyolult műtétsorozata során sem.
Ami az elmúlt 23 hónap 55 ezer munkaórájában történt, ismét megmutatta, hogy nagy tudású orvosaink és szakápolóink vannak, akik nemcsak képesek követni az orvostudomány fejlődését, nemcsak naprakészek a legújabb technológiák és terápiák ügyében, de ha kell, új utakat nyitnak. Önöknek köszönhetően ismét kalapot emelhetünk a magyar orvosok felkészültsége, élenjáró szakértelme és az újszerű megoldásokra képes hozzáértése előtt.
Csak az elmúlt néhány esztendőben ez immáron a sokadik alkalom, hogy büszkék lehetünk a magyar orvosok és kutatók itthon és külföldön elért, világraszóló eredményeire.
Gondoljunk csak arra az új rizikóbecslő eljárásra, amellyel a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kutatóorvosai nagy pontossággal előre tudják jelezni a szívinfarktust!
Jusson eszünkbe a Szent István Rend idei kitüntetettje, Roska Botond, akinek köszönhetően hamarosan látássérült emberek sokasága kaphatja vissza szemének fényérzékenységét, így a szeme világát.
De idézhetnénk a hírt, hogy Kelet-Közép-Európában – a régióban elsőként Magyarországon – Budapesten nyílt egyedülálló egészségügyi oktató- és kutatóintézet, ahol tanítanak és alkalmaznak vágás nélküli műtéti technikákat.
És ne feledjük azt a nagyszerű sikert sem, hogy ezekben az években megtörtént az első magyarországi tüdőátültetés, valamint behelyezték az első szívizom-erősítő pacemakert.
És a felsorolás – szerencsére – csak az idő rövidsége miatt ér véget.
A bangladesi kislányok szétválasztó műtétjének elmélete és gyakorlata, a megalapozó kezelések és beavatkozások sora mind azt mutatta meg, hogy a csapat – és elnézést, hogy most így nevezem önöket –, a csapat példátlanul nehéz feladatra vállalkozott.
Bátorságukat tudásukra, korábbi teljesítményükre és arra a bizonyosságra alapozhatták, hogy nincsenek egyedül, lesznek társaik a munkában, mert vannak tehetséges magyar egészségügyi szakemberek, aki megállják a helyüket bárhol a világban.
Korányi Sándor, a magyar orvoslás történetének egyik kiemelkedő, iskolateremtő személyisége idestova száz éve egy ünnepi beszédében – amely történetesen egy másik példakép, Semmelweis Ignác emléknapján hangzott el – azt mondta: „Az orvostudományban egyetlen igazság van: … a tudásnak és az emberszeretetnek az igazsága…”.
Tudás és szeretet, szellem és lélek. Együtt ad értelmet a mindennapok küzdelmeinek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Négygyermekes szülőként feleségemmel együtt azért hívtuk meg Önöket ma a Sándor-palotába, hogy kifejezzük tiszteletünket munkájuk iránt, nagyrabecsülésünket az Önök teljesítményéért.
Magyarország minden polgára büszke lehet Önökre. Büszke az Önök tudására és emberségére.
Köszönjük eddigi munkájukat. Gratulálunk az eredményekhez, és sokak nevében kívánunk további sikereket a folytatáshoz.
Áldott ünnepeket és boldog új évet kívánunk!