Tisztelt Főtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi lehet a magyar felfedezések gyakoriságának titka? A kérdésre a választ egy olyan kutatótól kapjuk meg, aki 120 évvel ezelőtt született Budapesten. Fizikus volt és kémikus. A távközlés világával jegyezte el magát. Békésy Györgynek hívták.
Békésy Györgynek megadatott, hogy az egyetem laboratóriumában – nem sokkal az intézménynek is nevet adó Eötvös Loránd után – kísérletezhetett. Ha a neves tudóssal már nem is, ám Eötvös Loránd technikusával együtt dolgozhatott.
Békésy így emlékezett a közös munkára: „Valahányszor elvégeztem vagy hozzákezdtem egy kísérlethez, azt mondta, hogy a kegyelmes úr (Eötvös Loránd) nem így csinálná. Néha igaza is volt. Így tudtam meg, hogyan gondolkozott és dolgozott Eötvös, és ismét csak azt mondhatom, hogy egy probléma több, különböző oldalról való makacs megközelítésének egyszerűsége volt az, amely Eötvöst a világ kimagasló tudósainak egyikévé tette…”
Békésy tanult Eötvös Lorándtól. Ő is több oldalról közelített egy-egy megoldásra váró rejtély felé. Megállás nélkül végezte méréseit, alkotta meg berendezéseit. Miután elkészítette az 1928-ban induló budapesti Magyar Rádió önálló stúdiójának akusztikai terveit, hozzálátott egy újfajta telefon kagylójának kimunkáláshoz. Békésy a problémát teljesen új irányból közelítette meg. Kiindulópontja az volt, hogy az emberi fül mennyire tökéletesen működik.
Nem volt orvos, a Postakísérleti Állomás főmérnöke volt. A fülcsigában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusát mégis ő tárta fel az emberiség számára. Eredményét a tudományos világ Nobel-díjjal igazolta.
Békésy tudatosan lépte át a tudományterületek határait. Egyszerre fejtette meg az emberi hallás titkát és fejlesztett telefonhallgatót, amit azután évtizedekig gyártottak. A tudóst fékezhetetlen kíváncsisága, tudásszomja messzire csalta és magasra emelte. Világszerte elismert tudósként Amerikában, a Hawaii Egyetem professzoraként hunyt el.
Tisztelt Konferencia!
Magyarországé a megtiszteltetés, hogy négy év elteltével ismét otthont adhat a nemzetközi távközlés csúcsszervezete által összehívott világkonferenciának. Megerősítés és egyben felelősség is ez számunkra. Felelősség, hogy a magyar infokommunikációs szektor lendületét és innovatív erejét hozzáadjuk a világban zajló digitális forradalomhoz. A hagyományok is erre köteleznek bennünket. Ne feledjük! A magyar feltalálóknak köszönhetjük többek között a telefonközpont, a telefonhírmondó, az első hangosfilm megszületését vagy a színes televíziózás megjelenését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ki gondolta volna akár csak egy emberöltővel ezelőtt is, hogy az informatikai szektor robbanásszerű fejlődése minden területen ilyen elképesztő távlatokat nyit? Mi már az okostelefonok, a drónok és a video-konferenciák világában élünk. Mesterséges intelligenciát fejlesztünk. Robotizálunk. Használjuk a távdiagnosztikát. Városainkban megjelennek az önvezető járművek, köztük a tömegközlekedési eszközök. Négydimenziós videókon láthatjuk az édesanyák hasában növekedő magzatokat, gyermekeink arcát még születésük előtt.
A Nemzetközi Távközlési Egyesület, amely bő másfél évszázad tapasztalatával fogja össze a tudomány és az ipar területén tevékenykedő csúcsvezetőket, óriási feladatot lát el. A szédítő iramban fejlődő iparág bölcs plénuma nem kevesebbre, mint az emberiség sorsát formáló folyamatok és szereplők koordinálására vállalkozik. Közös gondolkodásra késztet, kapcsolatépítést biztosít, figyelmeztet és előre jelez.
Tisztelt Vendégeink!
Országunkban az elmúlt években kiépült a nagysebességű internethálózat, a hozzáférés lehetősége immáron mindenki számára adott. Több kiemelt program segíti a hazai vállalkozások infokommunikációs ellátottságának javítását, és ösztönzi őket annak használatára. Kitűzött célunk az 5G fejlesztések minél korábbi bevezetése. És ezáltal a szinte korlátlan sávszélesség elérése.
Tisztelt Konferencia!
A digitális forradalom jövője ismeretlen. Írók és filmrendezők a képzelet határtalan vízióival bombáznak minket évtizedek óta. A kérdés az, mennyire tudjuk az emberiség szolgálatába állítani a megszerzett tudást. Hogyan fordíthatjuk ezt a tudást a bajok orvoslására vagy a távolságok legyőzésére. Nem feledve persze a fenntarthatóság szempontjait.
Békésy György az emberi fül tanulmányozásával kezdett a telefonkagyló fejlesztéséhez. Találmányával az embereket kívánta szolgálni. Ha a mai generáció hozzáállása hasonló lesz, jó úton járunk.
Arra kérem Önöket, fontolják meg Gábor Dénes, egy másik magyar Nobel-díjas kutatómérnök szavait, aki a következőket írta: „A természettudományok és humanista hagyományok összeötvöződése életfontosságú lesz a jövőben, mert a tudomány úgy bele fog szólni az egyének életébe, mint még soha…”
Ez a jövő, tisztelt Hölgyeim és Uraim, megérkezett.