Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Kitüntetett!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégeink!
„A szem a lélek tükre, és ha Isten segítségével sikerül valakinek a szemvilágát visszaadni, akkor rendszerint a lelkére is hatni tudok.” – írta egy gyakorló szemorvos több mint száz esztendővel ezelőtt a naplójába.
Egy orvos, aki 30 ezernél is több szemműtétet végzett. Aki kórházat alapított, ingyen gyógyította a rászorulókat, példás munkabírással.
A boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László orvosként jól ismerte az emberi szemet. Így aztán látni is másként tudott a sajátjával. Az egész embert nézte, a segítségre, megértésre szoruló, összetört világú embert. „A szem a lélek tükre, és ha Isten segítségével sikerül valakinek a szemvilágát visszaadni, akkor rendszerint a lelkére is hatni tudok.”
És valóban tudott. Irgalmasságával, elkötelezettségével, emberségével a sikeres orvosi beavatkozásnál is többet adott. Reményt, hogy az éleslátást kapó ember másként, bizakodóbban tudja majd szemlélni a körülötte lévő világot.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Roska Botond a remény apostola éppúgy, mint Batthyány-Strattmann László volt egykor. A Szent István Rend idei kitüntetettje nem a műtőben, hanem a laboratóriumban foglalkozik életünk egyik legértékesebb, mégis törékeny kincsével: a látással.
Roska Botond olyan orvos, aki nem maga gyógyít – de lehetővé teszi, hogy mások az ő kutatási eredményeit felhasználva gyógyítani tudjanak. Ahogy ő mondja, sejtbiológusként szerepe csak addig tart, „amíg a probléma nehéznek és megoldhatatlannak tűnik”.
Vallja, hogy minden orvostudományi előrelépés kitartó kutatás eredménye. És hogy a munka legnagyobb része a megértés alapos, olykor lassúnak tűnő folyamatából áll.
Megérteni való pedig egy tudós ember számára mindig akad: Roska Botond szerint még mindig megdöbbentően keveset tudunk az agyunkban zajló folyamatokról – így a látásról is. Ő a tudomány egyik legszűkebb ösvényén jár: az elmélettől a gyakorlat kapujáig viszi a megoldást, amelyről tudja: működni már mások által, mások kezében fog.
Az általa kifejlesztetett génterápiás „oltás” képes felkeresni és megtalálni a gyógyítandó sejteket: oda vinni a segítséget, ahol valóban szükség van rá. És immáron nemcsak laboratóriumi körülmények között, mikroszkóp alatt. A génterápiás módszer mára a klinikai kipróbálás fázisába jutott.
Egy laikus számára szinte felfoghatatlan, hogy a küzdelem a retina felületének ezredrészén, a látógödör egyetlen négyzetmilliméterén, mégis az egész emberért zajlik.
Tisztelt Kitüntetett!
Batthyány-Strattmann László testamentumában van egy nagyon fontos mondat: „Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá.”
Tiszta, nemes élettörvény! És milyen igaz ez a legkülönfélébb hivatásban, szakmai pályán, bárminemű alkotó munkában!
Államalapító királyunk ünnepén évről évre együtt örülünk azoknak a magyaroknak, akik kimagasló tehetségükkel, sikereikkel, eredményeikkel – tudatosan vagy észrevétlenül – sokak boldogságát, boldogulását szolgálják. Kiválóságuk abban áll, hogy sosem elégednek meg a meglévő tudással. Ők ismerőssé akarják tenni az ismeretlent. Magasra teszik a mércét. Minden idegszálukkal fejlődni, gyógyítani, oktatni vagy alkotni akarnak.
Tisztelt Professzor Úr!
A nemzetközi tudományos közvélemény egyetért abban, hogy az Ön munkájának köszönhetően minden korábbinál többet tudunk a látás folyamatáról. A témában jártas, mindig új kérdésekkel előálló kutató számára ez a dicséret nem csekélység.
De a számos látásromlással járó szembetegség gyógyításában a látás-visszaállító génterápia korszakalkotó, mondhatjuk, világraszóló módszer lesz.
17 esztendővel ezelőtt az Ön édesapja Bolyai-díjának átvételekor azt mondta: „(…) az ország felemelkedésének sarokköve.” „(…) család, a tudás, az igazi művészet és a nemes erkölcsi értékek megbecsülése és támogatása”
A Szent István Rend is ezeknek az értékeknek a tiszteletéről szól. Hogy kinyilvánítsuk, mit tartunk fontosnak. Hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik jó hírnevünket öregbítik itthon és a nagyvilágban. Hogy megbecsüljük honfitársainkat, akik a saját teljesítményükkel másokat is jobb munkára ösztönöznek.
Látóvá tenni az embert: az Ön hivatásának ez a sarokköve. Felfedezése hamarosan közös tudássá, a közös tudás pedig egyetemes kinccsé válik. Amit a kívülállók majd csodának tekintenek, az valójában a tények és mérések, a bizonyítékok és bizonyosságok világában, kitartó munkával elért teljesítmény.
Magyarként mi büszkék vagyunk az Ön teljesítményére.