Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Alig több mint fél esztendővel ezelőtt, október 6-án, a nemzeti gyásznapon egy magyar honvédtábornok sírját koszorúztam a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kemecsén. Répásy Mihály az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik fontos katonai vezetője volt – a neve mégis csak kevesek számára ismerős. Elsősorban azért, mert elkerülte az aradiak sorsát: ha nem betegszik és nem hal meg már ’49 júliusában, ma bizonyosan a kivégzett mártírok között tartanánk számon.
Répásy bátor ember volt, Kossuth Lajos szavai szerint „rettenthetetlen katona”, aki számos alkalommal kitüntette magát a csatatéren. Mégis, amikor megkapta tábornoki kinevezését, az Országos Honvédelmi Bizottmány más szerepet szánt neki.
Mivel mindenki tehetséges szervezőnek ismerte, Répásy Mihálynak a közvetlen vitézkedés helyett az utánpótlást kellett biztosítania: lovat, fegyvert, lőszert szállítani a magyar honvédségnek. És ő ezt a munkát is nagy odaadással, megbízhatóan és eredményesen végezte.
Amikor valaki számon kérte Görgei Artúrtól, hogy mit keres egy ilyen nagyszerű katona a frontvonalak mögött, Görgei csak annyit válaszolt: „a jó organizáló most többet használ a hazának, mint két jó vezér”.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Répásy Mihály személyét most azért idéztem meg, mert az ő sorsa tanulságos példa arra, hogy háborúban, de békében is mit ér a „jó organizáció”. A szervezőmunka, amely ritkán látványos, de annál hasznosabb, annál nélkülözhetetlenebb.
„The right man in the right place” – ki ne ismerné ezt a célszerű és hasznos gondolatot, aminek üzenete, hogy mekkora szellemi és gazdasági erőforrás egy megfelelő ember a megfelelő helyen.
Magyarország Barátai, Önök valamennyien ilyen emberek.
Az Önök számára fontos, hogy ott, ahol élnek és dolgoznak, Magyarországot is mindig képviseljék. Mindezzel pontosabb és hitelesebb képet mutatnak rólunk a világnak, mint bármilyen kampány vagy újsághír.
A személyes jelenléten keresztül sugárzott hitelesség, s az ennek révén elért bizalom pótolhatatlan. S ha mindezt a kiváló „organizáló” munka – a Magyarország ügyét szívügyüknek tekintők összefogása – tovább növeli, az egyenesen felbecsülhetetlen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világhírű, magyar származású fotográfus, a Budapestet 18 évesen elhagyó Robert Capa egyszer elunta, hogy mindenütt csak azt hallja: nem számít a nemzeti hovatartozás, ha boldogulni akarsz a hazádtól távol, elsősorban tehetségesnek kell lenned. Nem mintha nem értett volna egyet a tehetség fontosságával. Ő is természetesnek vette a kiválóság mércéjét. De külhonban látta mindazokat, akik hitelességükkel és eredményeikkel − a maguké mellett – a magyarság jó hírnevét is öregbítették.
Robert Capa a Magyarországhoz tartozást különleges értéknek tartotta. Egyszer kifordítva a gyakran hangoztatott szlogent, így fogalmazott: „Nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenned.”
Köszönet és hála mindazoknak, akik ugyanígy éreznek, és ekként is cselekednek. Köszönet mindazoknak, akik képviselik a magyarság érdekeit, súlyt adnak a szavunknak, és erősítik megbecsülésünket a világban.
Isten hozta Önöket ismét a Sándor-palotában.