Szinte napra pontosan egy éve ugyanitt nyitottunk meg egy fotókiállítást, amelynek címe Olvadó jövőnk volt. Kércz Tibor és Komáromi Csaba az Északi- és Déli-sarkon készített több mint 55 ezer fotójából 57-et láthatott a közönség.
Eltelt egy év. Ez alatt az egy év alatt a természet sokszor figyelmeztetett bennünket felelőtlen döntéseink következményeire: tájfunok, hurrikánok, évszázados rekordokat döntő aszályok drámai következményeit láthatjuk a felvételeken.
A NASA animációjának segítségével mindössze 2,5 perc alatt azt is megnézhetjük az interneten, hogy a jégolvadás miatt bekövetkező tengervízszint- emelkedés milyen hatással lesz az öt kontinensre. A NASA ebben a videóban mindössze 65 cm-es vízszintemelkedést prognosztizált a század végéig.
David Attenborough’ néhány hete bemutatott 8 részes filmsorozatában – amelynek címe OurPlanet – pedig nemcsak megcsodálhatjuk a természet gazdagságát, sokszínűségét, de minden részben rémisztő adatokat is hallhatunk ’ az általunk előidézett kedvezőtlen változásokról.
Most pedig itt vagyunk egy újabb kiállítás megnyitóján.
Álmodó vizek. Kércz Tibor és Vizúr János munkáit csodálhatjuk meg.
Mintha a Teremtés Könyvének második mondatát idéznék ezek a képek (s a többi is, ami a fotóalbumban látható). „Isten lelke lebegett a vizek fölött.”
Vagy mintha Tamási Áron mondatai adtak volna ihletet a fotóművészeknek. Farkaslaka szülötte a település megalapítását így írta le: „egészen fent a hegy kalapja alatt, valami emberek meghúzódtak, és ott tanyát ütöttek. (…) S ami nagy dolog ilyen helyen, víz is volt az embereknek és a barmoknak, mert a sziklás hegy alatt forrás bugyogott elő a földből, s ahhoz a forráshoz merítőkutat lehetett csinálni, s a barmok számára vályút. Nyáron hideg és üdítő volt a forrás vize, ami nemcsak szükséget tudott szolgálni, hanem élvezetet is. Télen pedig nem fagyott be, hanem a csattogó hidegnek és a hóviharnak ugyanúgy mondikált, mint ahogy nyáron a bárányoknak vagy a suhanva odaröppenő vadgalambnak.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A víz misztériumát tárja elénk ez a kiállítás és a fotóalbum. A képek segítségével érzékelhetjük az óceán csendjéből kibomló végtelenséget, a tengerzúgásban lefojtott hatalmas erőt, a sarkköri jégvilág absztrakt képződményeinek kékes fehérségét, és a vízfelszínen tükröződő fény és árnyék impresszionista varázsát.
Szívből gratulálok Kércz Tibornak és Vizúr Jánosnak a fantasztikus képekhez. És hadd idézzem Komáromi Csaba egy évvel ezelőtti, ma is érvényes mondatait: „Remélem, hogy ezzel a kiállítással hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egy évben ne csak egyetlen, hanem 365 nap legyen a Föld napja.”