1965. október 23-ának reggelén történt. Bár mindenki az előző esti események lázában égett, a Műszaki Egyetem gépészhallgatói rendben megérkeztek első órájukra. Ekkor professzoruk kiállt eléjük, és csak annyit mondott: „Fiaim, menjetek, nektek most fontosabb dolgotok van, mint engem hallgatni.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntöm régi és új vendégeinket itt, a Sándor-palotában. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásomat.
Az idézett műegyetemi mondat abban a kötetben szerepel, amelyet a Magyarország Barátai Alapítvány jelentetett meg az 1956-os forradalom 60. évfordulójára, és aminek holnap lesz a bemutatója. (A történet pedig Oplatka Gábor úré.)
A könyvben az Önök személyes 56-os élményei, visszaemlékezései olvashatók. Önök között sokan vannak olyanok, akiknek akkoriban nehéz döntést kellett meghozniuk. Elhagyni a szülőföldet. Másutt kezdeni új életet.
A szabadság hiánya és a szabadságharc elfojtása miatt akkor tízezrek indultak útnak. Súlyos veszteség érte a magyar nemzetet. A veszteség súlyát nem csökkenti, inkább mértékét mutatja, hogy nyugatra távozott honfitársaink – szinte kivétel nélkül – sikeressé váltak választott hazájukban, megmutatták a világnak a magyarok szorgalmát, tehetségét, műveltségét, kitartását és alkalmazkodóképességét.
Tanítottak, gyógyítottak, új épületeket terveztek, gyarapították új hazájuk tudományos teljesítményét, művészeti értékeit. Mindez nekünk fájdalmas veszteség, új hazájuknak azonban nem várt nyereség lett.
Akik elmentek, a hazát nem, csak annak akkori államrendjét hagyták hátra: politikai nemzetünk jelképes határait inkább messzebbre vitték. Ahová eljutottak, ott volt velük, ott volt bennük a magyar haza. Így lettünk – ahogy Vizi E. Szilveszter elnök úr fogalmaz az említett kötet bevezetőjében – „világnemzet”.
Magyarország Barátai egykor azt írták le alapító levelükben, hogy „hisznek az országhatárok feletti nemzeti összefogás értékteremtő erejében”.
Nem véletlen, hogy idén 1956 köré szervezik programjaikat, beszélgetéseiket, találkozásaikat. Mert hatvan évvel ezelőtt egy nemzet megmutatta a világnak, hogy a közös célok egy kicsinek mondott nemzetet is óriássá tehetnek. Még a diktatúra hatalmánál is erősebbé.
Magyarország Barátai!
Önöknek küldetésük van. Méghozzá önként választott küldetés. Önök barátjuknak – Magyarországnak – sokat segíthetnek abban, hogy mások is megismerjék múltunkat, kulturális és történelmi hagyományainkat, értékeinket, szabadságszeretetünket, művészeti és tudományos teljesítményünket. Az Önök életútja, kimagasló eredményeik, szakmai sikereik hitelt adnak minden szavuknak.
Köszönet, hogy – akár az anyaországban élnek, akár nem, akár magyarnak vallják magukat, akár más nemzetiségűnek – kiállnak Magyarországért. Köszönet és hála mindazért, amit közös barátjukért tettek és tesznek.