Excellenciás Érsek és Püspök Urak!
Főtisztelendő és Főtiszteletű Püspök Urak!
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Házelnök Úr, Miniszter Úr!
Tegnap a magyarországi egyházi vezetőket fogadhattam itt a Sándor-palotában. Egy hete pedig a MÁÉRT tanácskozásán részt vevőket.
Tegnap teremtett világunk fenntarthatóságának kérdését szántam gondolatébresztőnek – idézve a pápai enciklikát –, egy hete pedig arról szóltam, hogy 2015-ben egyre többen és egyre nyíltabban kérdőjelezték meg a nemzetállamok létjogosultságát, a nemzeti közösséghez tartozás fontosságát. Készülve a mai találkozóra, úgy döntöttem, hogy az utóbbi gondolatot folytatom.
2015 a „migrációs válság” éveként – vélhetően kezdő éveként – vonul be a történelemkönyvekbe.
Hívő emberként különösen nehéz kérdésekkel szembesültünk az elmúlt hónapokban. Látjuk a háborús menekültet, az egyes embert, akinek el kellett hagynia szülőföldjét, aki biztonságban szeretné tudni szeretteit, és aki idegen földön szorongva, félelemmel néz a jövő felé. Látjuk, és együtt érzünk vele.
És látjuk a migránsok százezreit, akiket a jobb megélhetés vágya csal ide, akikben a szorongás és a szegénység akár a befogadó iránti gyűlöletté is válhat.
Magyarként vannak tragikus történelmi élményeink a menekülésről. És vannak tapasztalataink arról is, mivel jár egy másik kultúrához tartozó népcsoport hirtelen megjelenése. És tudjuk, milyen, amikor az érkezők már annyian vannak, hogy az őket egykor befogadó közösségnek föl kell adnia identitását, és illeszkednie kell a jövevényekhez.
Európa most ezzel néz szembe.
A keresztény szolidaritás érzése és az európai, keresztény gyökerű kultúra sorsa miatti aggodalom birkózik benne.
És közben szembe kell néznie mindazzal, amit a jólét iránti vágya, önzése előidézett: a demográfiai válsággal, az elöregedéssel, a munkaerőhiánnyal, a valóságra való figyelem helyett az ideológiák vezérelte gondolkodással. És azzal is, ahogyan őshonos kultúráival, nemzeteivel, nemzetállamaival bánt. Figyelmen kívül hagyva, hogy az európai kultúra azért lehetett páratlanul sikeres, mert nemzetek, nyelvek, gondolkodásmódok sokféleségére épült. Ennek a gazdagságnak része a magyar kultúra is.
Ha elvész, ha Európa vagy a magyarság lemond szellemi örökségéről, nemcsak önmagát veszíti el, hanem az emberiség egy kiemelkedően fontos erőforrását is.
Ezért kell vigyáznunk magyarságunkra, itthon és a világ bármely pontján. Ahogyan Illyés Gyula írta: „A világ összefügg: nem tesz … jó szolgálatot más nemzetnek az, aki a maga nemzetét rosszul szolgálja. Valamennyi nemzet jogából ad fel az valamit, aki a maga nemzetének jogaiból csak egy szemernyit is fölad.”
Önök Istent és nemzetet szolgálva az elmúlt években e tekintetben felbecsülhetetlen munkát végeztek. Ezért sohasem lehetünk elég hálásak. Csak újra és újra megköszönhetjük ezt.
Tisztelt Vendégeink!
Karácsony közeledik. Megváltónk születése, a fény győzelme a sötétség felett. A fellobbanó gyertyák fénye a lelkünkbe költöző világosság jelképe.
Köszönöm, hogy ennek a világosságnak terjesztésével, a fény győzelmébe, a megváltás erejébe vetett hit megerősítésével bizonyítják: nemcsak gondjaink vannak, hanem reménységünk is.
Kegyelemteljes karácsonyt és boldog új évet mindannyiuknak! Kérem tisztelettel Jakubinyi György érsek úr áldását!