Áder János köztársasági elnök Brisbane-ben részt vett és beszédet mondott az Ausztráliai Magyar Református Egyház queenslandi kerülete fennállásának 65. évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten a Szent Pál templomban.
„A szórványban élők számára a templom az anyanyelv, a nemzeti érzés vára is, mint az egykori erődtemplomok szerte a Kárpát-medencében. Ezt érezhették az Ausztráliába érkező magyarok is” – jelentette ki beszédében az államfő. Áder János emlékeztetett: az első bevándorlónemzedékektől kezdve minden felekezet kivette a részét a közösségépítésből. „A Queenslandi Kerület – benne Brisbane és Gold Coast – református gyülekezeteivel a megalakulás óta az ausztráliai magyarság erődtemploma” – tette hozzá.
Áder János emlékeztetett: Károli Gáspár azt akarta, hogy a magyarok anyanyelvükön hallják és adják tovább Isten üzenetét, és három év elszánt munkájával megteremtette ennek a lehetőségét, elkészítette az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást. „Akinek fontos, hogy Isten magyarul szóljon hozzá, a templomban magyarul hallja a tanítást, a Bibliában magyarul olvassa az üzenetet, és az énekeskönyvből magyarul énekelje a zsoltárokat, az a másik emberhez is magyarul szól a legszívesebben. S ha így tesz, bárhol is éljen, megkapaszkodik a hitben és a nyelvben, és nem veszíti el önmagát, nem veszíti el önmagában a magyart” – jelentette ki a köztársasági elnök.
Hozzátette: ezért volt mindig, minden időben természetes, hogy az anyaországtól távolra kerülők, ahol csak lehetett, mihamarabb saját templomra gyűjtöttek, de legalábbis saját istentiszteletet tartottak. A megérkezés a honalapítás fontos cselekedete: templomot, egyházi központot, közösséget építeni. Az ilyen közösségépítés kétszeresen is erőt tud adni. Otthonosabbá, bensőségesebbé teszi az új életet, ugyanakkor segít megőrizni a születéssel kapott örökséget, a nemzeti hovatartozást – mondta az államfő.
Utalt arra, hogy akinek az élete az új hazában biztos alapokon áll, annak a régihez is könnyebb meghasonlás nélkül hűnek maradnia. Ebben volt és van ma is az egyházaknak pótolhatatlan szerepe – jelentette ki Áder János. „Isten mindenütt ott van a hívőkkel, de az egyházat az embereknek kell működtetniük, a templomot nekik kell felépíteniük, hogy kifejezzék összetartozásukat. A diaszpórában különösen fontos ez, mert szinte nincs más hely arra, hogy a közösségek tagjai találkozzanak” – mondta a köztársasági elnök.
Emlékeztetett: az anyaország számára fölmérhetetlen veszteség volt, hogy a második világháború, majd 1956 után újabb és újabb hullámokban több százezer honfitársunk távozott Magyarországról. „A búcsúzókkal kevesebben lettünk országhatárainkon belül, de a ’haza a magasban’ jegyében határtalanná növekedett politikai nemzetünk. Akik másutt kezdtek új életet, magukkal vitték a nemzetet, és becsületet szereztek a magyarságnak szerte a világban San Franciscótól Sao Paolóig, Torontótól Melbourne-ig, Oslótól Brisbane-ig. 1956 szellemét, a szabad Magyarország gondolatát is ők tartották ébren a világban, amikor a haza a hazugság rémuralmának kiszolgáltatva hallgatásra kényszerült” – mondta az államfő.
Áder János Károli Gáspárra visszatérve leszögezte: az első magyar nyelvű Biblia születéséhez nem volt elég egyetlen ember elszántsága, tehetsége és eltökéltsége, a fordító egyedül, társak nélkül nem vihette volna sikerre munkáját. „A krónikák feljegyezték, hogy valahányszor a gönci gyülekezet lelkipásztoraként működő Károlinál elkészült egy-egy újabb lefordított szakasz a Bibliából, a lapokat futár vitte a 12 kilométerre fekvő Vizsolyba, a nyomdába. Ahhoz, hogy az első teljes nyomtatott magyar Biblia napvilágot láthasson, három év alatt nagyon sokszor meg kellett tenni a Gönc és Vizsoly közötti utat” – folytatta. „Károli Bibliájának létrehozásában ott van az a sok tucat kilométer is, amelyet télen-nyáron, esőben, hóban, napsütésben tettek meg ismeretlenek. Valahogy így van ez minden közösségi szolgálattal” – tette hozzá Áder János.
Emlékeztetett: minden jó közösségnek vannak erős, karizmatikus vezetői, és vannak csöndes megtartói. „A mai napon szeretettel emlékezünk a valaha itt dolgozó lelkészekre, kántortanítókra, presbiterekre, gyülekezeti tagokra. A jól ismert nevekre és a csendesen szolgálókra. Az alapítók áldozatos munkájára, a diaszpóralét első feladataira, az újonnan érkező családok befogadására. A sok-sok legyűrt kilométerre, mérföldre, a nehéz, de örömteli időkre” – mondta az államfő.
MTI