Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vezérigazgató úr köszöntőjében a megválasztásomkor elmondott beszédemből idézett. Megmondom őszintén, hogy amikor elmondtam azt a beszédet, nem gondoltam volna, hogy később majd Békéscsabán fognak belőle idézni. De ha már Vezérigazgató úr idézte, hadd folytassam.
Talán sokakban felvetődik a kérdés: hogyan kerülök én ide? Hogyan kerülök egy új csarnokavató kellős közepébe? Ezt az idézetet nem most vetette először papírra Vezérigazgató úr, hanem múlt év végén nekem küldött levelében, amiben hosszabban idézte a teljesítmény tiszteletéről szóló szavaimat. Azt írta, hogy szerénytelenség nélkül mondhatja: itt van egy teljesítmény, jöjjek el az új csarnok avatójára, és mondjak itt beszédet.
Hittem is, nem is, az ember gyanakvó, sok olyan levelet kapok, amelynek tartalma mögött nincs fedezet. De Viszonylag rövid időn belül sikerült azonban megtudnom, hogy itt valóban olyan teljesítményről van szó, amit mindannyian nyugodtan megsüvegelhetünk.
Ahogy jöttünk idefelé, Vezérigazgató úr megmutatta, hol is indult a kétfős kis cég. Fényképet mutatott az üstről, amelyben az első termékeit előállította. Aki megnézi, igencsak elcsodálkozik, hogy honnan indult és hová jutott. Egy kétfős kisvállalkozásból mára egy 1000 főt foglalkoztató nagyvállalattá váltak. Egy olyan céggé, amelynek az árbevétele tavaly meghaladta a 10 milliárd forintot. Egy olyan céggé, amelynek termékei 75%-ban exportra, külföldi piacokra kerülnek. Önmagában már ez is elismerésre — ahogy az imént mondtam, megsüvegelésre — méltó tény.
Megválasztásom óta több alkalommal, még akár a szilveszteri, újévi köszöntőmben is hitet tettem amellett, hogy nagyobb tiszteletet kell adnunk a teljesítménynek. A magyar emberek teljesítményének. És ne csak a világraszóló, hanem a hétköznapi, például az olyan teljesítményeknek is, amelyeket itt is láthattunk. A fiatalember produkciójának, aki egy fantasztikus gitárszólót mutatott be, vagy a hölgyek bemutatójának, akik megint csak tudásukkal, tornamutatványaikkal szórakoztattak és kápráztattak el bennünket. Sportolók, művészek, a tudomány és a gazdasági élet szereplőinek teljesítményéről van szó.
A Csaba Metál teljesítménye egyszerre példa és bíztatás. Példa, hogy Magyarországon is lehet valaki sikeres. Példa arra, hogy egy magyar vállalkozó is tud olyan teljesítményt nyújtani, amit Európában is elismernek, amivel Európában is versenyképes termékeket tud előállítani. És egyúttal biztatás. hogy másoknak is érdemes ezt a példát követni. Mi kell hozzá? — tehetik fel a kérdést. Tehetség? Igen. Eltökéltség? Biztosan. Innovatív készség? Bizonyára. De kell még valami, amiről Vezérigazgató úr a bevezetőjében tett említést. A munka iránti alázat, elkötelezettség, szorgalom, felkészültség és minőség. Ezek nélkül biztos nem jutott volna el ide Vezérigazgató úr és csapata oda, ahol most tart, és ezek nélkül a képességek nélkül mások sem lesznek sikeresek.
Ismét ünnepre készülünk, néhány hét múlva lesz március 15-e. Sokan és sok helyen fogják idézni Kossuth Lajost. Azt a gondolatát viszont nem szokták idézni március 15-én, amit most, az avatóünnepség kapcsán mégis érdemes elmondanunk, hogy mit is mondott Magyarország iparosításáról. Fél mondat csupán, ám méltóbb környezetben el sem hangozhatna: „Ipar nélkül a földművelésben még oly gazdag nemzet is csak egy félkarú óriáshoz hasonlít”.
