Eminenciás Bíboros Úr!
Excellenciás Érsek és Püspök Urak!
Főtiszteletű Püspök Urak!
Tisztelt Elnök és Rabbi Urak!
Házelnök Úr, Miniszterelnök-helyettes Úr, Államtitkár Úr!
Évekkel ezelőtt egy magyar kutatócsoport, élén az azóta sajnos elhunyt Kopp Máriával és Skrabski Árpáddal, felméréseket végzett a magyarok lelkiállapotáról, boldogságáról. Már az is beszédes, hogy a kutatásról szóló egyik írásuk mottójául Arisztotelész következő mondatát választották: „A boldogság nem állapot, hanem aktivitás.”
A kutatók tapasztalataik alapján kimondták: „a valódi, az emberi személyiségben gyökerező boldogságnak alapfeltétele a szűkebb és tágabb közösséghez való tartozás, a bizalom, a hosszú távú jövőkép”.
A tudósok tehát nemcsak feltételezték, hanem be is bizonyították, hogy a boldogsághoz erős közösségek kellenek. Aktív, megtartó közösségek, amelyek hagyják kiteljesedni az egyént, értelmet adnak minden emberi életnek, és ébren tartják a reményt − éppúgy, mint a lelkiismeretet.
Aki vállal egy közösséget, azt a közösség is vállalni fogja. És akit vállal egy közösség, az könnyebben egyensúlyoz az élet viharaiban, mert mindig van, amire és akire támaszkodhat.
Aki az emberi kapcsolataiban kiegyensúlyozott, az könnyebben megtalálja a boldogságot. Aki önmaga boldog, az mások erejévé válik.
Ahol pedig lélekben erős emberek alkotnak közösséget, ott több és teljesebb a szabadság. Márpedig ez a fajta szabadság egy egészséges társadalom számára létszükséglet.
Hogyan is fogalmaz a zsoltáros?
„Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával”. (Zsolt 45,8)
Akiket az Isten megajándékozott a hittel és az abból fakadó örömmel, azok a hétköznapokba is képesek elvinni magukkal az igazságosságot és az irgalmasságot. A hit társadalmi üzenete ezért a legemberibb üzenet: oda kell figyelnünk egymásra!
Az egymásra való odafigyelés állapotát viszont csak akkor tudjuk tartóssá tenni, ha olyan közösségekben élünk, ahol ez az év minden napján természetes.
Ezért szeretném megköszönni, hogy egyházaik az élet megannyi területén aktív, cselekvő közösségeket építenek. Nemcsak a templom falai között, hanem azokon túl is, amikor intézményeiket működtetik, és segítik a rászorulókat.
Köszönöm, és engedjék meg, hogy áldott ünnepet, a jövő esztendőre is örömmel vállalt közösségi küldetést kívánok mindannyiuknak!
Most pedig tisztelettel felkérem Erdő Péter bíboros urat, hogy mondjon áldást az együttlétünkre, közös asztalunkra!