Excellenciás Érsek Úr! Excellenciás és Főtiszteletű Püspök Urak!
Miniszterelnök Úr!
Házelnök Úr!
Miniszter és Államtitkár Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Készülve a mai találkozóra ismét elolvastam Oláh Dénes esperes úrnak a félévvel ezelőtti, csíksomlyói búcsú alkalmából elhangzott beszédét, és azt gondoltam, hogy nemcsak arra nyújt ez alkalmat, hogy felidézzük a csíksomlyói búcsúnak a felejthetetlen pillanatait, hanem hogy egy másik közös ünnepünkhöz közeledve, így adventkor is felidézzük néhány, a szentbeszédből elhangzott gondolatát.
Oláh Dénes esperes úr Ferenc pápát idézte a következőképpen: „Az Úr tanítványai arra kaptak meghívást, hogy olyan közösségként éljenek, mely a föld sója és a világ világossága. Ne hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk a közösséget!” Majd továbbfűzte Ferenc pápa gondolatát, és így folytatta: „Világszerte veszélyben vannak az építő, a termékeny, az életképes, élethordozó, az úton megtartó közösségek. Alig vannak már gyarapodó, növekvő, befogadó, meghívó, megtartó, gyógyító, értékrendet továbbadó közösségek.”
Esperes úr szavai egyszerre szóltak a múltról és a jövőről. Figyelmeztetésül szolgáltak hívőknek és nem hívőknek. Gondolatai túlmutattak egyházakon, felekezeteken, a hívők közösségein.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt hónapokban megemlékeztünk a rendszerváltás eseményeiről. Negyedszázados évfordulót ünnepeltünk Varsótól Budapestig, Lipcsétől Prágáig, Berlintől Temesvárig – bár ez nem egészen pontos, Temesváron két hét múlva történik a megemlékezésünk.
1990 előtt a kommunista diktatúrák mindent megtettek azért, hogy elrabolják tőlünk közösségeinket. Ez kétszeresen igaz volt a határon túli magyar közösségekre. És ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ez idő tájt miképp maradhattak fenn és miképp őrizhették meg kultúrájukat, nyelvüket és identitásukat a határainkon kívül élő magyar közösségek, akkor az egyházak szerepe világos és egyértelmű. Azokban az időkben nagy szükség volt erre a szolgálatra, hiszen csak az erős és összetartó közösségek képesek lélekben szabadok maradni, mint ahogy egyedül ők válnak méltóvá arra is, hogy amikor eljön az idő, valóban ki is teljesítsék a lelkükben megőrzött szabadságot. Nagy büszkeség kimondani, hogy a rendszerváltoztatás idején mi, magyarok – határainkon innen és túl – képesnek bizonyultunk erre. Köszönet érte a határon túli egyházak vezetőinek és tagjainak!
Oláh Dénes esperes úr szavai a jövőnek üzenve egy felismeréssel ajándékoznak meg bennünket. Egy felismeréssel, hogy senki sem boldogulhat egymagában. Az egymást segítő és tisztelő közösségek szerepe felbecsülhetetlen. Advent idejénél pedig aligha lehet megfelelőbb alkalom arra, hogy kimondjuk: az egyházi közösségek megtartó ereje legfeljebb csak a családok megtartó erejéhez fogható világunkban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ne hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk közösségeinket! Ne hagyjuk szétverni, szétzülleszteni megtartó, értékrendet továbbadó közösségeinket!
Önökkel együtt hiszem, hogy a magyarság mindenütt és mindaddig életerős nép marad, amíg magyar imádsággal kérhetjük Isten áldását hazánkra, nemzetünkre, felebarátainkra és szeretteinkre.
Kísérje áldás közösségeinkért végzett munkájukat! És így, karácsonyhoz közeledve hadd kívánjak mindannyiójuknak áldott karácsonyt és boldog új évet, és hadd kérjem fel Jakubinyi György érsek urat arra, hogy asztali áldást mondjon.