Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Peresztegiek!
Alkotni, adni, megőrizni és emlékezni. Van-e ennél több?
Mert alkotni annyi, mint értelmet adni az életünknek, jobbá és gazdagabbá tenni a környezetünket. Adni annyi, mint szeretettel fordulni azokhoz, akik számítanak ránk, akik szükséget szenvednek, és akik igazán fontosak szívünknek. Megőrizni annyi, mint vigyázni értékeinkre, mindarra és mindazokra, akik számunkra is megtartó erőt jelentenek. Emlékezni pedig annyi, mint ismerni, érteni és továbbadni tapasztalatainkat; mindazt, ami abban segít minket, hogy személyes és közös múltunkból képesek legyünk felismerni, hogy mit kell tennünk a jövőben.
Mindazok, akiknek a mai napot köszönhetjük, rendelkeznek ezekkel a képességekkel.
Itt van körünkben Békési István nyugalmazott iskolaigazgató, aki egész életét szentelte annak, hogy tudást és értéket adjon a rábízott fiatalok nemzedékeinek kezébe. Ő az, aki most is úgy tudott adni, hogy ezzel olyan értéket és tudást közvetítsen, ami szülőfaluját, Pereszteget és az itt születők egymás nyomába lépő nemzedékeit is képes volt évszázadokon át megtartani az időben.
Szent István királyunk itt felállított szobra az ő adományából jöhetett létre.
Kedves Tanár Úr! Minden jó érzésű peresztegi polgár közös gondolatát közvetítem Önnek, amikor köszönetet mondok nemes és nagylelkű gesztusáért!
És itt van körünkben az alkotó is, Győrfi Lajos szobrászművész. Neki köszönhetően államalapító királyunk mellszobra mától művészi eréllyel jeleníti meg annak a férfinak bölcsességről, bátorságról tanúskodó vonásait, aki évezredre szólóan erős alapokat teremtett hitünk, európaiságunk, országunk megtartásához és megmaradásához.
Nekünk, magyaroknak ma is nagy szükségünk van Szent István bölcsességére és elszántságára. Ma is szükségünk van, miként a jövőben is szükségünk lesz annak megértésére, hogy a bölcs ember sohasem öncélúan bátor. Miként mindig is szükségünk lesz arra is, hogy megértsük, nincs az a bölcs felismerés, ami többet érne egy árva hajítófánál, ha nincs bennünk kellő alázat, összefogás és elszántság ahhoz, hogy érvényre tudjuk juttatni érdekeinket és akaratunkat.
Beszédem elején azt mondtam, hogy alkotni annyi, mint gyarapítani környezetünket. Ez az alkotás mostantól az itt élőket gyarapítja. S velük együtt mindazokat, akik itt, Peresztegen járva egy pár percre megállnak majd a szobor mellett, hogy a maguk számára is erőt és bölcsességet merítsenek államalapító királyunk okos, büszke, jövőbe vetett tekintetéből.
A mai nap nemcsak az adományozónak és alkotónak köszönhetően jöhetett el, hanem mindazoknak, akik a megértés és a megőrzés értékeit képviselik itt, Peresztegen.
Kedves fiatalok és lélekben fiatalok, Önök ezek az emberek.
Önök, akik ma is személyes példájukkal, életükkel, mindennapi örömeikkel és erőfeszítéseikkel adnak értelmet a szónak, amit a szülőföld megtartó szeretete jelent. Önök, mindannyian, akik fenntartják, működtetik és munkájukkal gyarapítják azt a közösséget, amely ennek a több mint hétszáz éves településnek mai világra nyitott 21. századi lelkiségét, semmi máshoz nem fogható megtartó erejét adja.
